Irodalomtörténet, 2015. 96. évfolyam
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dobás Kata: Mélység és magasság. Kemény Zsigmond és Zord idő című regényének erdélyi recepciója a 20. század első felében
A TANULMÁNYOK visszatérő elemek, metaforák és jelenségek természetesen nem csupán ennek a recepciótörténeti szövegegyüttesnek a kiemelt paneljei. Ugyanakkor egy olyan sajátos képet adó korpusz, amelynek sajátosságát éppen az adja, hogy a kultikus beállítódásnak és nyelvhasználatnak- részben megfelelő módon - hangsúlyosan tematizálja az eleve elrendelés, az elrendeltség, a végzetszerűség és a sors körül kirajzolódó kérdéseket is. Eleve elrendelés, nemzet és közösség Az Ifjú Erdély című periodikának A magyar irodalom kis tükre: írói arcképek rovatában 1929-ben Kemény Zsigmondról is megjelent egy rövid írás. A szerző nélküli szöveg írója valószínűsíthetően Jancsó Elemér, mivel a rovaton belül az összes írói portré, kivéve ezt az egyet, az ő nevével jelent meg. Az Ifjú Erdély című periodikát az Ifjúsági Keresztény Egyesület (IKE) kiadóvállalata adta ki, a szerveződés protestáns diákegyesületként működött, ennek megfelelően a szöveg illeszkedik a lap többnyire vallásos jellegű, nevelő-oktató és ismeretterjesztő szándékú kontextusába. Kemény Zsigmond művei sohasem tartoztak a sokat olvasott könyvek közé. Mély gondolatai, nehézkes stílusa csak a komoly olvasók előtt tárta fel igazi értékeit. De aki igazán beléjük hatolt, az olyan szellemi kincsekre talál, amilyent kevés magyar író nyújt kívüle még. Minket erdélyieket Kemény közelebbről érint, mert innen indult ki és ide is tér vissza meghalni; itt Erdélyben játszódik le legtöbb regénye mintegy szimbolizálva életével és műveivel az erdélyi sors idekötő tragikus erejét és hivatását. Igyekezzünk tehát belehatolni műveibe, megismerni lelkivilágát, mert általa mélyül erdélyi öntudatunk és megismerjük azt az elrendeltetést és hivatást, amire bennünket kijelölt az erdélyi magyarság érdekében Isten akarata.A Jancsó cikkében az elrendelés az Isten akaratának sajátos formájaként jelenik meg, és a kiválasztottság megképzett tudata párosul a tragikus erejű erdélyi sors képzetével és az ebből következő hivatástudattal. A folyamat genealógiája a következőképpen vázolható fel írása alapján: az Isten akaratából következik a kiválasztottság, aminek a megjelenési formája az elhívás, az elhívás következménye pedig a hivatás teljesítése. Az elhívás meghallásához azonban nem elég a kiválasztottság, kell az öntudat is, tehát az elhívás tudatosítása, a sors felvállalása. Az Ifjú Erdélyben olvasható Kemény 4 Vö. Dávidházi Péter: Egy irodalmi kultusz megközelítése , Vő., „Isten másodszülöttje”. A magyar Shakespeare-kultusz természetrajza, Gondolat, Budapest, 1989, 1-27. 1905-ben született Marosújváron, és 1971-ben halt meg Kolozsváron. A későbbiekben még idézett Jancsó Béla öccse. Munkatársa és írója volt többek között az Ifjú Erdély, az Erdélyi Irodalmi Szemle, valamint a Pásztortűz című lapoknak. Irodalomtörténész munkássága elsősorban a felvilágosodás és a reformkor szellemi és kulturális élete felé irányult. 1939-ben indítja el Erdélyi Ritkaságok című könyvsorozatát. Jancsó Elemér szerzőségét az Ifjú Erdély repertóriuma tényként kezeli: http://ifjuerdely.adatbank. transindex.ro/?action=szerzo&szid.1727 [Jancsó Elemér,] Kemény Zsigmond, Ifjú Erdély 1929/1-2., 30.