Irodalomtudományi Értesítő, 1952 (2. évfolyam, 1-5. szám)
1952 / 1. szám - I. - B. I. Burszov: A népiség problémája a kritikai realizmus irodalmában
.I. Kurszov A NÉPISÉG PROBLÉMÁJA A KRITIKAI REALIZMUS IRODALMÁBAN /izv. Ш SzSzSzR, 1951. 6, se, 547-563* p*/ I Sztálin elvtárs nyelvtudományi munkái, melyek az egész marxista— leninista elméletet gazdagították, új utakat tártak fel elsősorban a társadalmi tudományok, így az irodalomtudomány előtt is. Sztálin elvtárs munkái az irodalomtudomány számára kijelölik az egyedüli helyes utat a klasszikus és modern irodalom tanulmányozásával kapcsolatos fontos problémák megoldásához. Egyik ilyen probléma az irodalom népiségének problémája. Az irodalom, mint az ideológia sajátságos formája a felépítményhez tartozik. Ez vitathatatlan. Az irodalom sohasem volt közömbös az osztályok és az osztályharc iránt. Tolsztoj munkássága az “orosz forradalom tükre". Tolsztoj ajkával, Lenin szerint "...az orosz népnek az a sokmilliós tömege szólalt meg, amely már gyűlöli a jelenlegi élet urait, de „még nem jutott el a tudatos, következetes, mindvégig engesztelhetetlen harcig ellenük.” . Gorkij irodalmi tevékenységének negyvenéves jubileuma alkalmából Sztálin elvtárs üdvözlő táviratában ezt írta: ‘flosszú és munkában, gazdag életet kivánok Önnek minden dolgozó örömére és a munkásosztály ellenségeinek félelmére." " Gorkijról, a proletariátus művészéről találóan mondta K.T. Vorosilov: "Szeretem Gorkijt, mint írómat, mint osztályom íróját, aki szellemileg meghatározta előrehaladásunkat.” 5/ A klasszikus irodalom halhatatlan, de mint felépítmény rövidélettartamú. "A felépítmény - mondja Sztálin elvtárs -annak az egy korszakinak a terméke, amelynek folyamán az adott gazdasági alap él és működik. Éppen ezért a felépítmény rövidéletű, megszűnik és eltűnik az adott alap megszűnésével és eltűnésével." Felvetődik a kérdés: :i biztosítja a klasszikus irodalom halhatatlanságát? Egyes elvtársak, akik válaszolni akartak erre a kérdésre, az évszázadokat és évezredeket átélt klasszikus irodalomról kijelentették,hogy az egyáltalán nem felépítmény, vagy pedig annak legjobb vonásait a nem felépítményi jelenségekhez sorolták. Ezek az elvtársak homlokegyenest ellentétbe kerültek a marxizmmus-leninizmus klasszikuusainak az irodalomról szóló alapvető kijelentéseivel. Továbbá elfeledkeztek arról, hogy a múlt századok zseniális irodalmi alkotásai, melyek napjainkig megőrizték erejüket és életszerűségüket, nem mindegyik, hanem csak a haladó osztályokat szolgálják, amelyek előreviszik az emberi társadalmat és annak kultúráját. Gorkij általában a tanulmányaiban, különösen pedig "A kultúráról" című tanulmányában nagyszerűen rámutatott arra, hogy a múlt legnagyobb kulturális vívmányainak igazi örököse a szovjet nép. A szovjet nép őrzi ezt a kultúrát, amely segíti őt a kommunizmus felépítéséért folyó harcban. Ebből következik, hogy a múlt kultúrájának nem azért tulajdonítunk jelentőséget, mert az valamilyen neva-felépítmény jellegű, vagyis az ideológián kívül eső elemeket tartalmaz, amely minden osztály számára közömbös, hanem azért, mert ez a kultúra, mint felépítmény erőt rejt magában és a társadalom élenjáró osztályait tudja szolgálni. A kérdés lényege abban rejlik, hogy a felépítmény, mely arra hivatott, hogy ebben, vagy abban a korban ezt, vagy azt az alapot szó-ígérja, nem meríti ki a korszak egész kultúráját az adott országban. Amint Lenin rámutatott a két kultúráról szóló tanításában, a szocialista forradalom