Iskolakultúra, 1993/1 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8. szám - Pála Károly: Az eposz és a komikus eposz: Petőfi Sándor: A helység kalapácsa - problémacentrikus irodalomtanítás egy lehetséges modellje

14 Az eposz és a komikus eposz Petőfi Sándor: A helység kalapácsa - a problémacentrikus irodalomtanítás egy lehetséges modellje PÁLA KÁROLY A problémacentrikus irodalomtanítás egyik legfőbb erénye az a függetlenség, amely -megszabadítván bennünket a kronológia „nyűgétől"-lehetővé teszi, hogy figyelmün­­ket az egymástól időben-térben bármely távol született művek rokonságára, össze­függéseire irányítsuk. A bennük megjelenő közös probléma alapján egymás mellé „rendelt”, egymás mellett tanított alkotások ugyanakkor természetesen történeti kap­csolatban is vannak egymással -s ez nem feltétlenül tényleges hatástörténeti össze­függés-, lévén egyazon irodalomtörténeti folyamat részei, egységei, szereplői. Ebből adódik minden nem kronologikus irodalomtanítási modell legfőbb nehézsége: hogyan pótolható az összefüggések megértéséhez elengedhetetlenül szükséges irodalom-, illetve kultúrtörténeti információ. A „felvezetés” kérdése A helység kalapácsát feldolgozó anyag eredetileg a hatosztályos gimnázium első osz­tálya számára készült, s egy nagyobb tanítási egység - modul­­ része (Nevető irodalom - a komikum forrásai és változatai). Nyilvánvaló, hogy a tizenkét éves gyerekek többsége nem olvasott még eposzt, csak elbeszélő költeményt. Abból a fonák helyzetből adódóan, hogy ez esetben előbb találkozik az olvasó egy műfaj paródiájával, mint magával a mű­fajjal, néhány alapvető információt előzetesen meg kell adnunk. Elvben két lehetőség kínálkozott: vagy elolvastatunk és feldolgozunk egy eposzt - például az íliászt-a Pető­­fi-mű előtt, s ezen „átszűrve” vizsgáljuk később a paródiát, vagy ismertetjük az eposz általános jellegzetességeit-természetesen bőséges példaanyaggal -, majd ezek eltor­zítását, kifordítását, paródiáját vizsgáljuk meg Petőfinél. Több okból a második megoldás mellett döntöttünk. Az egyik: a paródia elé beiktatott epo­szelemzés túlzottan megtörte volna a komikum-modul ívét, elterelte volna a figyelmet az egy­ség központi problémájáról, a komikumról. A másik: nem valószínű, hogy az Iliász végigol­­vastatása ebben az életkorban előnyösen befolyásolná a gyerekek többségének irodalom iránti affinitását. Végül a harmadik: az eposz jellegzetességeit így több mű példáján, fejlődé­sében, változásában tudtuk bemutatni, mintegy műfajtörténeti áttekintésként. Egy nem kronologikus irodalomoktatási modellben természetesen lehetőség van az egyes anyagrészek felcserélésére is. (Persze nem minden esetben. Az életkori sajátos­ságok nyilván sokszor korlátozzák a cserélgetés lehetőségét.) A komikum-modul vagy akár ennek részei később, felsőbb évfolyamon is taníthatók. Ha A helység kalapácsa elemzésére akkor kerül sor, amikor a tanulók már megismerkedtek az eposz műfajával, ez a „felvezetés" természetesen el is maradhat, bár a történeti áttekintés ez esetben sem haszontalan, s a bevezető rész a korábban tanultak felidézésére is alkalmas lehet. A „felvezetés” - amelyet most hely hiányában nem tudunk közölni - nem pusztán szá­

Next