Izraelita Tanügyi Értesítő, 1885-1886 (11. évfolyam, 1-16. szám)

1885-11-08 / 1. szám

2 Vagy vessek-e egy pillantást az Értesítő múltjába ? Az volna a leg­­egyszerűbb, a legtermészetesebb. De attól tartok, hogy e tekintetben a szerkesztő vagy egy más munkatárs engem már megelőzött. Mit írjak tehát? Sem a szerkesztő, sem lapjának életrajzát fogom tehát díszczikkem tárgyává tenni, hanem a ״ tiz“ számnak életrajzát fo­­gom leírni, egy történeti visszapillantást a 10 szám múltjába, mert tulaj­­donkép a tiz számnak köszönhetjük ezen szép ünnepélyt. Ha nem volna a tiz év és ha nem léteznék egy tiz évi korszak, nem ünnepelhetnék meg a nevezett lap tiz éves jubil­eumát. A tíz szám már több ezer év óta ismert mennyiség, de ennek da­­czára kell mondanom, hogy ezelőtt az emberiségnek sok éven át kellett küzdeni, tanulni, kutatni, mielőtt a tíz számot megismerte. Még mai nap vannak oly népek, melyek csak hatig tudnak számolni úgy, hogy 11a több juh, kecske mennyiségét akarják meghatározni, már akkor hajzatukra mutatnak, a­mi által azt akarják kifejezni, hogy annyi juhok van, mint hajuk, azaz számtalan. A tízről való számképzet még hiányzik náluk. Magasabb szellemi tehetségekkel áldott népek mint pl. aegyptusok, indu­sok, a zsidók, a görögök a számolás mesterségében továbbra vitték és képesek voltak sokkal több számképzetet alkotni. De a számfogalmakkal egyszersmind kapcsolatba léptek a szám­n­e­­vek és ha ezen népek minden számfogalmat egy külön új számnévvel jelölték volna, akkor az emberek emlékezőtehetségét túlságosan terhelték volna és a haladást akadályozták volna. Micsoda jelentéssel bírtak a magyar nyelv fejletlen korában a magyar számnevek, azt nem tudjuk, de a nyelvek történetéből kiderül, hogy kezdet­­ben a szó ״ egy“, a beszélő személyt, ״ kettő“, a megszólított személyt, ״ három“ azt, akiről szóltak és hogy általában a számnevek előbb tárgy­­nevek voltak, így pl. ez a számnév 5, néhány nyelvben a kéz neve is egyszersmind és a számnév 10, a Cora nyelvben, egy amerikai táj nyelv­­ben annyit jelent, mint a 2״ kéz nyújtása“ és még most több élő nyelv­­ben a 20״“ fogalmát és az ember fogalmát egy és ugyanazon szóval jelölik. A német számnév ״ zehn“ (a középkorban még zehen) nagyon rokon ezen szó ״ Zehen“-nel, mely a lábujjait jelenti. Azáltal, hogy az emberek a tizet, mint egy magasabb alapegységet tekintették, azt érték el, hogy nem kellett minden számnak egy külön új szót keresni. Az ősmagyarok Hunfalvy Pál szerint csak 7-ig számoltak. A finn nyelvben pl. k a h i d e annyi mint kettő és k s­a n annyi mit tiz. A finn nyelvben a nyolcz számot ezen két szóval fejezik ki ״ k a h i d e ksan“, azaz tiz kevesebb kettővel (10—2). Továbbá a finn nyelvben ״ yolc“ annyi mint egy és ״ ydc ksan“ annyi mint 9. Hunfalvy Pál sze­­rint a nyolcz és a kilencz szintén két összetett szó, mert a ez rag tizből származott. A számfogalmak, a számnevek és a tizedes szám­­rendszer feltalálmányát oly fontosnak tartották, hogy ezt az Istenek­­nek tulajdonították. De ezen feltalálmányok mellett a számjegyek feltalálása is nagy befolyással volt a mathematicai tudományok ha­­ladására. Az első népek a számfogalmak írásbeli feljegyzésére sok gondolko­­dás után a vonalakat vagy a pontokat használták Hogy ezen mód nagyobb ,számoknál sok időt vett igénybe, az nagyon könnyen belátható. A görögök és a zsidók a betűket használták számjegyeknek. A tíz szám­­nak jegye י betű, a tizennégyet ezen két betű t. i. י és “7־ al jelölték. De a 15 és 16 számot nem írták *ךי és ךי betűkkel, mert ezen betűk Isten nevét jelölték, hanem (9-1-6) és fJJ -- (9 -(-7) betűkkel írták. Az aegyptusok a tíz számot egy patkó alakjával, a kaldeusok két ék-

Next