Izraelita Tanügyi Értesítő, 1885-1886 (11. évfolyam, 1-16. szám)
1885-11-08 / 1. szám
2 Vagy vessek-e egy pillantást az Értesítő múltjába ? Az volna a legegyszerűbb, a legtermészetesebb. De attól tartok, hogy e tekintetben a szerkesztő vagy egy más munkatárs engem már megelőzött. Mit írjak tehát? Sem a szerkesztő, sem lapjának életrajzát fogom tehát díszczikkem tárgyává tenni, hanem a ״ tiz“ számnak életrajzát fogom leírni, egy történeti visszapillantást a 10 szám múltjába, mert tulajdonkép a tiz számnak köszönhetjük ezen szép ünnepélyt. Ha nem volna a tiz év és ha nem léteznék egy tiz évi korszak, nem ünnepelhetnék meg a nevezett lap tiz éves jubileumát. A tíz szám már több ezer év óta ismert mennyiség, de ennek daczára kell mondanom, hogy ezelőtt az emberiségnek sok éven át kellett küzdeni, tanulni, kutatni, mielőtt a tíz számot megismerte. Még mai nap vannak oly népek, melyek csak hatig tudnak számolni úgy, hogy 11a több juh, kecske mennyiségét akarják meghatározni, már akkor hajzatukra mutatnak, ami által azt akarják kifejezni, hogy annyi juhok van, mint hajuk, azaz számtalan. A tízről való számképzet még hiányzik náluk. Magasabb szellemi tehetségekkel áldott népek mint pl. aegyptusok, indusok, a zsidók, a görögök a számolás mesterségében továbbra vitték és képesek voltak sokkal több számképzetet alkotni. De a számfogalmakkal egyszersmind kapcsolatba léptek a számnevek és ha ezen népek minden számfogalmat egy külön új számnévvel jelölték volna, akkor az emberek emlékezőtehetségét túlságosan terhelték volna és a haladást akadályozták volna. Micsoda jelentéssel bírtak a magyar nyelv fejletlen korában a magyar számnevek, azt nem tudjuk, de a nyelvek történetéből kiderül, hogy kezdetben a szó ״ egy“, a beszélő személyt, ״ kettő“, a megszólított személyt, ״ három“ azt, akiről szóltak és hogy általában a számnevek előbb tárgynevek voltak, így pl. ez a számnév 5, néhány nyelvben a kéz neve is egyszersmind és a számnév 10, a Cora nyelvben, egy amerikai táj nyelvben annyit jelent, mint a 2״ kéz nyújtása“ és még most több élő nyelvben a 20״“ fogalmát és az ember fogalmát egy és ugyanazon szóval jelölik. A német számnév ״ zehn“ (a középkorban még zehen) nagyon rokon ezen szó ״ Zehen“-nel, mely a lábujjait jelenti. Azáltal, hogy az emberek a tizet, mint egy magasabb alapegységet tekintették, azt érték el, hogy nem kellett minden számnak egy külön új szót keresni. Az ősmagyarok Hunfalvy Pál szerint csak 7-ig számoltak. A finn nyelvben pl. k a h i d e annyi mint kettő és k sa n annyi mit tiz. A finn nyelvben a nyolcz számot ezen két szóval fejezik ki ״ k a h i d e ksan“, azaz tiz kevesebb kettővel (10—2). Továbbá a finn nyelvben ״ yolc“ annyi mint egy és ״ ydc ksan“ annyi mint 9. Hunfalvy Pál szerint a nyolcz és a kilencz szintén két összetett szó, mert a ez rag tizből származott. A számfogalmak, a számnevek és a tizedes számrendszer feltalálmányát oly fontosnak tartották, hogy ezt az Isteneknek tulajdonították. De ezen feltalálmányok mellett a számjegyek feltalálása is nagy befolyással volt a mathematicai tudományok haladására. Az első népek a számfogalmak írásbeli feljegyzésére sok gondolkodás után a vonalakat vagy a pontokat használták Hogy ezen mód nagyobb ,számoknál sok időt vett igénybe, az nagyon könnyen belátható. A görögök és a zsidók a betűket használták számjegyeknek. A tíz számnak jegye י betű, a tizennégyet ezen két betű t. i. י és “7־ al jelölték. De a 15 és 16 számot nem írták *ךי és ךי betűkkel, mert ezen betűk Isten nevét jelölték, hanem (9-1-6) és fJJ -- (9 -(-7) betűkkel írták. Az aegyptusok a tíz számot egy patkó alakjával, a kaldeusok két ék-