Izraelita Tanügyi Értesítő, 1920 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1920-08-01 / 8-9. szám
44 bevételi forrásainknál mutatkozó nagy eltérés. Az 1918. évi eredményszámlához összehasonlítva, az adományok tételénél 10.500 korona, az árvaalapra történt gyűjtésnél 2000 korona, az Üdülőházinál 4000 korona, a Főiskola Otthoni alap számláján 17.000 korona bevételi kereselet mutatkozik. Megcsappant és részben teljesen elmaradt azonkívül a különböző jótékony célra indított gyűjtésünk is. Egyik legérzékenyebb veszteségünk azonban a könyvkiadványunk után megszokott tekintélyes jövedelmünk, mely 1919-ben teljesen elmaradt. Egyetlen egy kiadványunk sem jelenhetett meg és sajnos, erről jó darabig le kell mondanunk. Az utóbbi években előállott papírhiány és az előállítási költség horribilis emelkedése egyelőre igen kockázatossá teszik könyveink megjelentetését. Az 1919-dik év veszteségei közé sorolandó végül értékpapírjaink, különösen a 231.800 korona névértékű hadikölcsönök szelvényeinek beváltásánál mutatkozó bevételi csökkenés, mely az előző évhez képest 12.000 korona különbözetet mutat. Az egyesületi élet sivársága nemcsak a bevételekben nyilvánult meg, ráüti bélyegét a kiadások rovatára is. A segélyezésekre 10000 koronával kevesebbet fordítottunk, de nem azért, mintha kisebb lett volna a hagyományos tanítói nyomor, hanem nem állt módjában vidéki tagjainknak és elsősorban az elszakadt és megszállt területen lakó kartársainknak, hogy bajaikról a központot értesíthették volna. Ezért adhattuk ki csak 6 elhalt tagtárs özvegyének a megillető özvegyi segélyt, noha az igényjogosultak száma majd kétszeresére rúg. Csak mostanában vehettünk tudomást több oly tagtárs elhalálozásáról, kiket már a múlt évben vesztettünk el, de a hozzátartozók az elzárt postaforgalom miatt nem értesíthettek benünket. Természetes, hogy az ezek után kijáró özvegyi segély az 1920. évet fogja terhelni. Az árvasegélyeknek nagy részét azonban mégis folyósíthattuk, mert ezeknek kiosztása leginkább január-februárra esett, amikor még a bajoknak csak kisebb része szakadt ránk. Tekintélyesebb kiadási összeget tüntet fel a főiskolai hallgatók menzájára és lakbérsegélyére fordított 3600 korona az előző év 3217 koronájával szemben, mind amellett, hogy csak az év első négy hónapjában, vagyis a kommunizmus féktelensége idejéig láthattuk el pártfogoltjainkat. Ennek oka abban rejlik, hogy a háború befejezése után olyan tömegesen vették igénybe egyesületünknek ezen kedvezményét, hogy a fokozódó drágaság mellett e négy hónap több kiadást igényelt e címen, mint az előző év 12 hónapja. Ha figyelembe vesszük, hogy a kommunista uralom 4V. hónapja alatt a tagjainkkal való érintkezés majdnem teljesen szünetelt, könnyen megmagyarázható a betegsegély címén folyósított csekély 390 koronányi kiadási tételünk. De még valószínű, hogy az alapszabályilag engedélyezett segélyek összege a mai drágasági viszonyok mellett egyes esetekben oly kis értéket jelent, amiért nem is érdemes tagjainknak kérvényezni. Talán ezért maradt el teljesen a rendkívüli segélyezés tétele is. Elmaradt továbbá az alapítványi kamatok egy részének kiosztása is, mint ösztöndíj, kiházasítási segély stb, mert az 1919. évben a megfelelő kamatok nem folytak be. Meg kell jegyeznünk, hogy a vezetőség egyetlen egy kérvényezőt sem utasított vissza. Az Izr. Tanügyi Értesítőkre fordított kiadás is csökkent, noha az elő-