Járművek, mezőgazdasági gépek, 1966 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1966 / 1. szám

ÚJÉVI ÜDVÖZLET A GÉPIPARI TUDOM­ÁNYOS EGYESÜLET Vezetőségi■ nevében szeretettel köszöntöm az új esz­tendő alkalmából az Egyesület minden tagját, folyóiratainak olvasóit. Egyesületünk évről évre fokozódó mértékben veszi ki részét az ország előtt álló műszaki feladatok kidol­gozásában, azok megoldásában, megvalósításuk elősegítésében, a műszaki közvélemény formálásában, a ma­gyar műszaki kultúra ápolásában és fejlesztésében. Tevékenységének mértékét és eredményességét — mely igen nagy volumenű, hiszen már több mint 12 ezer tag műszaki-társadalmi munkájáról van szó — a statisztikai számadatokon keresztül csak részben lehet lemérni, bár ezek a számok is sokat mondanak. Tevékenységünk fő irányát azonban egyértelműleg meg tudjuk jelölni és ennek lényege a következőkben foglalható össze: — a párt és kormány célkitűzéseinek megfelelően a gépipar tudományosan megalapozott fejlesztése, a műszaki haladásnak társadalmi úton való előmozdítása,­­ a gépipari műszaki­ és gazdasági értelmiség színvonalának emelése a népgazdaság fejlesztése ér­dekében. Ha az új év küszöbén visszatekintünk az eltelt évekre, közelebbről az 1965-ös évre, megállapíthatjuk, hogy ez a kettős irány egyre hangsúlyozottabban érvényesül és a következőképen hat: — az Egyesület különböző megnyilvánulásai, mint konferenciák, ankétok, előadások, tanfolyamok, tanulmányutak, munkabizottsági ülések stb. szélesítik a tagság műszaki ismereteit, látókörét, és elmélyítik a résztvevők tudását és ezen keresztül színvonalasabb munkára teszik őket képessé; — támogatja az illetékes kormányszerveket a népgazdasági célok valóraváltásában, a különféle tevé­kenységének eredményeképpen kialakult és leszűrt javaslatok, emlékiratok, zárójelentések stb. révén. A most induló 1966-os évben szükséges, hogy ehhez a kettős irányhoz — melyet ezután is követni kell — további harmadik is csatlakozzék, bár ez már kissé túllépi a társadalmi munka kereteit, de szorosan abból nő ki: a tagságunknak arra kell törekednie, hogy az Egyesület műszaki társadalmi munkája keretében ki­alakított helyes elgondolásokat a munkahelyén is megvalósítsa. Ez többek között azért is szükséges, mert 1966. a III. ötéves terv induló éve, melyben az ipari átszer­vezés, a szervezetek megszilárdítása, a profilok rendezése, a műszaki fejlesztés meggyorsítása, súlyponti fel­adatok mellett fő feladatunknak a munka hatékonyságának minden vonalon növelését, a korszerűség, a minőség és a gazdaságosság fokozását, műszaki tudományos munkánk elmélyítését kell tekintenünk. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha elméletileg jól megalapozott, kellően megvitatott elgondolásainkat valóra váltjuk, ha minden erőnket latba vetjük azért, hogy ezek az elgondolások az íróasztalokban meg nem akadva, az üzemekben, a ku­tató- és fejlesztő intézetekben, a külkereskedelmi és az irányító szerveknél az élő gyakorlatba menjenek át. Más szóval, ha öntevékenyen gondoskodunk arról, hogy az Egyesületben kidolgozott javaslatok ne a szellemi fél­­késztermékek számát növeljék. Társadalmi munkánk során különös gonddal kell foglalkozni azokkal az ágazatokkal, melyeket a III. ötéves terv mint kiemelt, illetve fejlesztendő ágazatokat jelöl meg. Tovább kell fejlesztenünk egyesületi kapcsolatainkat és együttműködésünket — éppen a hatékonyság fokozása érdekében — egyesületen belül, társegyesületeinkkel és más szervekkel. Végül elmélyült, színvonalas munkával kell mindennek alapjait lefektetnünk. E fontos és felelősségteljes munkához kérem a Gépipari Tudományos Egyesület minden tagjának hat­hatós segítségét és kívánok eredményes, sikereket hozó új esztendőt! Dr. Varga József egyetemi tanár a Gépipari Tudományos Egyesület elnöke

Next