Polgári leányiskola, Jászapáti, 1933
HÚSZ ESZTENDŐ. Fáradságos út után ért fel a vándor a hegy tetejére. Izzadságtól fényes hóm lokál megtörik Megpihen. Visszanéz, szemléli a megtett utat — mérlegeli a veszélyeket, amiken áthaladt. Lelke megelégedett. Hosszú volt az út, ezer akadály, de célját elérte. Boldog és nyugodt. Megpihen, majd talpraugrik — előrenéz és újra megindul. Mert még van célja, amit el kell érnie Frissen, fiatalos erővel vág neki az új útnak, hogy legyőzze az eléje tornyosuló akadályokat, hogy megküzdjön a jövő még nem sejthető veszélyeivel és diadalmasan érje el célját. Iskolánk a pihenő vándor. Húsz éve járja az élet nagy országútját — most egy pillanatra megáll. Ennyi év sok küzdelmét diadalmasan harcolta meg. Te Deumot énekel, mert érzi, hogy Istennek hálával tartozik a huszadik év szerencsés befejezéséért, útja nem volt sima. Göröngyök, halmok, hegyek meredeztek előtte s ő mégis átjutott azokon. Flúsz év sok küzdelme között talán legnagyobb volt az elindulás. Lángolt az egész világ. Háború zaja — fegyverek ropogása — sebesültek jaja — haldoklók hörgése — árvák zokogása volt az elindulás zenéje — az iskola életének nagy nyitánya. 1914--ben kezdődött a világháború és 1914-ben nyílt meg iskolánk, mint nyilvános jogú magán polgári leányiskola. Sok magyar otthont dúlt fel a kegyetlen háború s ugyanakkor nyitotta ki kapuit a magyar leányok, az új magyar otthonok leendő édesanyái előtt, hogy fogékony létüket alakítsa, gazdagítsa, jellemüket nevelje, erősítse, hogy méltó utódai lehessenek a régi, Istent és hazát szerető, e két szent eszméért mindent feláldozó régi magyar nagyasszonyoknak. Isten és haza, vallás és tudomány, e két szent eszme lebegett mindig az iskola tanári kara előtt s ebben nevelte és neveli immár huszadik éve Jászapáti és környékének leányait. Az elindulás küzdelme pedig egyetlen percre sem maradt el. Sarka után leselkedett és az alkalmas pillanatot kereste csak, hogy a fiatal intézményt megölhesse mielőtt megerősödne. 1914 szeptemberében nyílt meg az iskola, de még ugyanazon év novemberében bezáratta a miniszter. Jászapátiban pedig érezték, hogy a fiatal iskolának meg kell maradnia, mert hézagot pótol, arra a nőnevelés szempontjából múlhatatlanul szükség van. Haugh Béla gimn. igazgató buzgólkodása és a Nőegylet áldozatkészsége folytán újra megnyílhatott, de nyilvánossági jogot nem kapott. A létért való küzdelem tovább folytatódott, 1915—16. tanévben Győrffy József kir. tanf. és Szénásy Lajos főszolgabíró közbenjárására megkapta a nyílvánossági jogot egy évre, de ezt a tanév végén újabb egy évre megadta a V. K. M. így ment ez évről évre egészen 1919-ig, amikor a község képviselőtestülete átveszi az iskolát és a V. K. M.-től pedig államsegélyt nyer. A fennmaradás tehát biztosítottnak látszott, csöndben működhetett.