Állami Gimnázium, Jászberény, 1853
J. Szenvedélyek. Midőn a növendéket önbecse, s ítélete mérlegében higgadt kedélylyel vizsgálom, meg kell vallanom, miszerint különféle vágyak szenvedélyeitől ide s tova hányattatva tűnik fel előttem. A teremtés szikrái: a szeretet, remény, öröm, élvezet, vágy, gyűlölet, harag, komolyság, szomorúság , szégyen és félelem csak hamar lángra lobbannak benne. Ezen szenvedélyek, a jó, helyes, s igaznak becsülése, mellyeket bensőleg is, mint ollyakat tisztelnie kell, kíváncsiságot gerjesztenek benne, és undort, a rész, igaztalan, és helytelen elkövetésére, mellyeknek eltávoztatására az ő benső disztelenségük miatt önmaga az ész ösztönzi. A szeretet, és az öröm élvezet szüleményei minden szent, helyes, és jó műveletnek, és az ő erkölcsi jelleme képzésének. A harag és félelem, melly szenvedélyek mintegy utat nyitnak a növendéknek (ha azoknak szomorú következményei eleve szívökbe nem csepegtetnek) a rész követésére. Ugyanazért, boldog azon növendék, ki távol esett illy nemtelen indulatok magába szívásától; de sokkal boldogabb azon növelde, mellyből a béke angyala az emberiséget sorvasztó ezen két betegséget eltávolította. Minthogy pedig a természeten leginkább ezen két indulat uraló, minden megfeszített ereje mellett is ki sem feltételezte, hogy azoktól ment leend, hacsak a legszorosb határok között kedélyeit nem korlátozandja, és azokat az ész hatalma alá nem hódítandja; különben végső veszedelmek örvényébe sodorja őt nem gátolt indulata, melly benne soha meg nem siratható chaost szülemlend. Ha a növendék kedélyes szenvedélyeit szabad lánczon ereszti, azok annál öldöklőbb, s nyomasztóbb betegségekké válnak, mennél mélyebben gyökeredzenek szivében. A hoszszan tartó szenvedély a testet erejétől megfosztja, s meggyengíti elannyira, hogy az egyébbiránt a szirtek viharával megküzdő test is minden csekély széltől ide s tova hányatott nádhoz hasonló leend. Az ész hatalma alá nem hódított szenvedélynek legkomolyabb, s legszomorúbbak következményei, úgymint: az elmének, s az ő tehetségeinek elerőtlenítése, melly mintegy utat nyit az elme tompasága, s dőreségére. A szilaj indulat lassan kint dühvé fajul, melly égő fáklyakint túl a merényre lobbantja a növendéket, és a legszerencsétlenebb események örvényébe sodorja; úgy annyira, hogy miután az uralgási vágy kedélyével párosult, a helyesen működő rendszert megoldhatlan gordiusi csomónak képzeli, és féktelen indulatok kiirtására nem csak módot nem talál, sőt inkább szerinte nincs olly isteni erény, olly szilárd ipar, olly szigorú törvény, olly egyházi és világi tisztes tekintély, melly a szabad szárnyra engedett kedélyt gátolhassa, és kielégíthetlen kívánságát az előbbi jobb állapotába visszahelyezze, mit mondok? a zabolátlan vágyaitól elragadtatott növendéket a legkedveltebb barátainak tanácsai, szülőinek, s tanítóinak szigorú intései, maga a halált fenyegető kínpad sem képesek azoktól elvonni, és igy önmaga a növendék az imént említettekkel nem bírván, s megfosztva az ész világától , a kiálló veszedelmes szirt csúcsáról, mellynek meredeken előre képzelt boldogságán haboz, képzeletétől elragadtatva hanyathomlok zuhan a féktelen szenvedélyek tátongó örvényébe, miért is a növendék, mielőtt önmaga szerencsétlen esetén tanuljon, szükséges, hogy szabadon eresztett indulatait mint annyi szomorú következmények kútfejét komoly megfontolással az ész világával igazgassa, s amannak hatalma alá hódítsa, s igy bizonyos leend, hogy az ész zászlója alatt bért érdemlend. Tekintsük kevéssé az elaggott kort, és annyi századok során át lefolyt éveket, és látni fogjuk a romba dűlt városokat, tartományokat, s országokat. Mindezen pusztítások indokai valának azon férfiak zabolátlan vágyai,a kiknek szívökből kisded korukban a nemtelen indulatok ki