Állami Gimnázium, Jászberény, 1854

I. A tapasztalás világszerte tanúsítja, hogy a gyermeknevelés főtényezője az emberi nem mind szellemi mind anyagi boldogságának, elannyira, miszerint senki nélküle sem az egyháznak hű fia, sem a polgári társaságnak hasznos tagja nem lehet. Szivén hordozta ezt a cs. kir. magas kormány, midőn 1849-dik évben amaz üdvös és czélszerű nevelés módját az egész cs. kir. birodalomnak minden tanintézeteire kiterjesztve kegyesen megállapítani, előírni s életbe léptetni törekedett és ugyanazt mai napig tökélesbiteni törekszik. Ámde ezen a tanodában adandó rendszeres nevelés szükségképen igényli, hogy vele a házi nevelés kezet fogjon, nehogy a szülőknek gyermekeik jólétéérti buzgalma a várt sikertől megfosztassék, hanem inkább és főképen a józan erkölcsökre tekintve, a házi nevelés a tanítók eggedetlen buzgalmával párhuzamban álljon, mert e nélkül a legszorgalmasabb, legügyesebb nevelőnek minden törekvése sikeretlen marad. Minél fogva a szülőknek főgondjuk legyen kisdedeiket eleve isteni félelemre oktatni, sze­lídséghez, jámborsághoz, engedelmességhez szoktatni, szóval a jó erkölcsök gyakorlásában gon­dosan nevelni; mert bölcs Seneca bizonyítása szerint „mélyebben gyökereznek a parancsok, mellyek gyengébb korban beplántáltatnak,“ és Plutarch szerint: „a gyenge gyermekek szívébe a fegyelmet könnyebben becsepegtethetni.“ Hogy pedig az erényességnek a kisdedek szívébe a szülők által hintett magva annál mélyebb gyökeret verjen, és megerősödvén a csemete, idővel édes gyümölcsöket teremjen, elvitázhatlan kötelességüknek ismerjék a szülők, növekedő gyer­mekeiket bizonyos kitűzött időben ügyes tanárok­ és nevelőkre bízni, hogy ezeknek vezérlete alatt mind a tudományokra oktattassanak, mind az egyházi és polgárzati törvények pontos megtartására jó eleve szoríttassanak. Ugyanis mit használ, ha a szülők dúsan megáldatják vagyonnal? mit használ, ha mindenkitől tiszteltetnek? mit használ habár roppant kincshalmazt gyűjtenek is gyermekeik számára? mit használnak mindezek — úgymond Seneca — ha magzataik megfosztva az istenes és erényes ösvényre vezérlő tanítóktól, az őket illető tudományokban ki nem képeztetnek ?“ Azon szülőknek, kik imára kulcsolt kezekkel, ájtatos sóhajokkal kérnek a Teremtő Istentől magzatokat, előbb meg kell gondolniok, milly kötelmek vannak kérelmeik teljesültével összekapcsolva. Seneca szerint „méltán megtagadtatik, a­mi rossz végből kéretik, meghallgat­tatni pedig a kérők veszedelmére, kegyetlen jóság.“ Úgy hiszem minden szülő azért óhajt gyermekkel megáldatni, hogy legyen idővel, ki őt élete hanyatló napjaiban hálával összeforrt szeretetével ápolja és oltalmazza; ki miután Isten őt e világból kiszólitotta, atyja nevét fényessé s dicsővé tegye, és irántai tiszteletét s háladatosságát mindenkor példás magaviseletével bebizonyítsa. Azonban, fájdalom, a mindennapi tapasztalás ellenkezőt bizonyít. Ritka példa, hogy a gyermekek szüleik iránti gyöngéd háladatosságukat, netalán áldozatokat követelő tettekkel bebizonyítsák; hacsak kisded korukban a szülők s nevelők által ezen kötelességre eléggé nem !*

Next