Állami Gimnázium, Jászberény, 1872
QUINTUS HORATIUS FLACCUS életéről s költészetéről. Azon kevés múzsafiak közé, kiknek művei ugy látszik örök ifjúságban részesültek, bizonyára in. Horatius Flaccus az Augustusi korszaknak egyik disze is tartozik. Mig a a görög lyrikusok költeményei, melyek a latin költőnek mintául szolgáltak, Sappho kivételével majdnem nyom nélkül elvesztek. Horatiuséi jóformán teljes épségben szálltak örökségül az utókorra, és századról századra oly tetszésben részesültek, milyen a korábbi vagy későbbi századok csak kevés szellemtermékeinek jutott osztályrészül. Ami a költő egykor Maecenas és Augustusnak, Pollio és Messalanak, számos barátjainak és az egész műveit Rómának volt, ugyanaz maradt későbben is minden időnek és nemzetnek, mely a szellemet és ízlést értéke szerint megbecsülni tudta. Horatius nemcsak tudósokat és költőket számlál tisztelői közé, hanem minden rangú és állapotú férfiakat, bölcsészeket, államférfiakat, theologusokat; sokaknak ezek közül házibarát, utitárs vala, kinek életes ötleteiben és díszes nyelvezetében üdülést találának, és kinek finom megjegyzései és velős mondásai rájuk nézve az emberismeret és életbölcseség tárházát képezék, és lantjának hangjai lángkebelben nem gyújták meg a költészet tüzét! Hány író — még napjainkban is — nem találta meg satyráiban az anyagot finom és szellemdús gondolatok és leírásokhoz! És igy, amit Horatius a költői lelkesültség egyik pillanatában magáról énekelt: „Non omnis moriar,j usque ego postera crescam laude recens“ beteljesült, és jóslatát, hogy scytha és iberus, britt és gallus verseit olvasandják, nem hazudtolá meg a jövendő. Vesta papnője nem jár már fel a Capitoliumba, a hajdani Rómából csak árnyék maradt meg, de költője él és dicsősége naponta növekedik minden égalj alatt. Ha valaki kérdezi, minek köszönheti Horatius ezen tetszést, úgy az részint kellemes, díszes és mégis erős nyelvezetében, részint költeményei szellemében és tartalmában keresendő. Horatius az élet és kivált a műveit világ életének költője. Az érzelmek és eszmék, mik a kedélyt megindítják tárgyai énekének, melyekben az életnek vig s komoly oldalai visszatükröződnek. — Emellett érti a művészetet a kedélyhez és észhez szólni, a komoly és víg szerencsés vegyülete által az olvasót mulattatni és lekötni. Horác azonban még több: a „nemzeti költő“ is. Rómának nagysága és dicsősége, kitűnő férfiai és tettei benne dicsőítőre találtak, kinek keble a római név becsületéért feldobog, ki a nagy ősök erényeit és az elkorcsosult utódok jellemtelenségeit egyaránt erős színekkel festi. Horác költeményei tehát egy emléket képeznek, melyen Róma nagyságában és alávalóságában visszatükröződik, egy képet a nagy világváros élete és erkölcseiről Augustus korszakában, egy képet a mai műveit társadalom életéről a fővárosokban. "