Jászsági Évkönyv, 2022

Jancsik Balázs: A Kelet kutatója, Erdélyi István

História 83 szentjei közt is visszaköszönnek. Megvannak a különböző szent helyek (oszétul ,,dzuar”-ok) amelyek közül több rendelkezik keresztény előképekkel, a dzivgiszi szentély is eredetileg egy keresztény templom volt. A többi szakrális építményhez viszonyítva a dzivgiszi szentély kifejezetten nagyméretű. Falait szabálytalan téglatest alakú kövekből építették. Teteje az új­kori oszét sírépítményekhez hasonlóan vízszintes, lapos kőlapokból áll. Apszisa kerek, ami jellemző az Észak-Kaukázus középső részének templomépítészetére. A templomot eredetileg Szent György tiszteletére avatták, amely szent a pogányságban az églakó Vasztirdzsinek, a harcosok és utazók pártfogójának felel meg. Az épület pontos datálása ismeretlen, egyik harangját Georgi, Kardi (grúziai tartomány) királya ajándékozta a templomnak 1613-ban, ekkor tehát már állt. A szentély fallal van elkerítve. Tartozik hozzá továbbá egy nyílt tánctér, egy a szentély falához épített kamra, továbbá egy külön épületben egy konyha és imaterem (étkező). Aránylag ritkán építenek a térségben külön építményt a lakomáknak, amelyek ki­emelt szerepet töltenek be az oszét spiritualitásban, ezek általában a szabad ég alatt, esetleg cölöpökön/oszlopokon nyugvó tető alatt kerülnek lebonyolításra. Az oszét népi hiedelemvilág arculatának a formálódásában nem nehéz a történelmi kontextust észrevennünk: az alánok a 10. század első felében felvették a kereszténységet, amelyben főleg bizánci hatást láthatunk. Államuk a 10. század második felében, a Kazár Kaganátus bukása után önálló lett, államvallásuk pedig a kereszténység, kiépült az egyház­­szervezet. Azonban a 13. századi mongol invázió után Alánia földje tartósan az idegen hó­dítók kezére került, mind az alán állam, mind az egyházszervezet összeomlott. A lakosság hitének kereszténnyé formálódása tehát nem tudott olyan teljességgel végbemenni, mint nyugatabbra, Európában. A hegyek közt élő oszétok tovább használták a régi templomokat, mint amilyen Dzirgisz szentélye is, de immár nem a papság útmutatása alapján, valamint a régi, már alapból pogány kultuszhelyek használatát is folytatták. A mongol invázió után az oszétok között a vékony keresztény máz alatt a pogányság újjáéledt. Erdélyi István fentebb idézett cikke ebbe a világba ad nekünk betekintést. 27 A dzsrgiszi szentély 27­ 3. Ford.: Istvánovits E. - Kulcsár V. - Istvánovits M. Budapest 2009. 27 A szerző felvétele.

Next