Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2022 / 1. szám
INTERJÚ rendezést, de provokálnia és támogatnia igen. A szövegből kiinduló térben a rendező aztán képes lesz egy 3D-s előadást felépíteni. Ez a mélyebb oka annak, hogy egy rendező előnyben részesíti a funkcionális díszletet a dekoratívval szemben? Nézzük csak, mi történik, amikor elkezdődnek a beszélgetések a szövegről. Mert akkor vetődnek fel az ötletek, és alakul ki a munkamódszer is. Már a legelső beszélgetésektől fogva kihelyezzük a jelzőbójákat, ez érdekel, meg ez és ez. Aközben is jelenhetnek meg új ötletek, miközben a rendező már a színészekkel dolgozik. De a lényeg az marad, hogy a rendező energiáit úgy kell hasznosítanunk, hogy a kitűzött célt táplálják. A rendező kér valamit mondjuk a zeneszerzőtől, a díszlettervezőtől, vagy akár elfogadja az ajánlataikat, de általánosan nézve, az energiáját arra kell fordítania, hogy minden máshonnan jövő összetevőt belesimítson a tervébe. Feltételezzük, és az is a természetes, ha egy rendezőnek véleménye van a szövegről. Legtöbbször azért esik választása egy bizonyos szövegre, mert valamilyen mondanivalója van vele. És akkor minden energiája abba az irányba terelődik, hogy tőlünk válogasson, biztat, és mi is abba az irányba tereljük őt, hogy egységesen építhessünk a felvetett szerkezet köré. Azért topogok egy helyben a dekoratív és a funkcionális témájánál, mert Silviu Purcarete képzőművész is. Ezért csodálkozom, miért távolodott el teljességgel a dekoratív irányzattól. Azért történt így, mert Silviu - nem tudom, hogy tapasztalatból vagy az iskolákban szerzett tudása alapján -, azt hiszem, tudja, hogy a dekoratív irányzat zsákutca. A tisztán dekoratív megoldások, akár mozognak ezek, akár álló jellegűek, olyan utak, amelyek sehova nem vezetnek. Sem a szöveg, sem a közönség irányába, megállnak egy ponton. Ez a gondolkodásmód korlátozó. Természetesen használjuk a díszítéseket, de azok nem maradnak egyszerű díszítések. Egy adott pillanatban továbblendülnek, és szervesen beépülnek a csapat közös gondolkodásába. Nem mellékesen arányok kérdése is az egész, ugyanúgy, mint a tér és a jelmezek közötti arány. Mondok egy konkrét példát. Ha egy borzasztóan felcicomázott tered van, jó esély van arra, hogy a jelmezeid nem érvényesülnek. Ha mindkettő nagyon terhelt, kölcsönösen kioltják egymást. Meg kell találni az egyensúlyt. Amennyiben a jelmezek részletgazdagok, a díszletnek visszafogottabbnak kell lennie. A díszítések térbeli aránya a díszlet méreteitől és a választott színvilágtól függ. A díszlet és a jelmezek színei kontrasztban állnak egymással mennyiségi, minőségi értelemben, vagy épp kiegészítik egymást. Ez a rendező munkája. Tudja, hogyan alakítsa ki az egyensúlyt. Mi jellemzi a külföldön vállalt munkákat? A külföldi munkáink kapcsán minden esetben jobban bebiztosítottuk magunkat, olyan értelemben, hogy mindannyiszor hagytunk helyet az újabb felfedezéseknek is, de az idegen terek producerei egy bizonyos típusú pontosságra köteleznek. És még valami. Attól függ, hogy milyen rendszerről van szó. Amikor olyan kulturális terekben dolgozunk, amelyek nem repertoárszínházként működnek, hanem befogadószínházként, amely kér egy előadást, amit majd kimerülésig játszanak, akkor másként közelítesz a térhez, jelmezhez és minden egyébhez. És itt nem a díszlettervezőről, hanem a rendezőről beszélek. Sokkal felkészültebben és sokkal pontosabb szándékkal mész oda, mivel korlátozott a rendelkezésedre álló idő. Hagysz magadnak néhány kiskaput, de ezeknek is biztosaknak kell lenniük a költségvetés, a színészek, a helyi műszak adottságainak függvényében. Ebben az esetben a tárgyalások rendkívül komplexek. Amikor a műszaki háttérről beszélek, nem feltétlenül a színpadira gondolok, hanem az azon kívül esőre, a műhelyek adottságaira. Vannak színházak, amelyek nem rendelkeznek asztalosvagy lakatosműhellyel. Hosszabb távon kell tervezni, és mindent korábban kell megoldani ahhoz, hogy a dolgok elkészüljenek. Nem