Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2022 / 1. szám

KRITIKA tótocskámozza vendéglátóját, mielőtt az esti dobozolásra meginvitálná. Jelenetük hosszú, kínos nevetésbe torkollik. Az őrnagy a nézőtéren át távozik. Tóték előre nyújtott kezükkel mintha taszítanák kifelé az ajtón. Még jóformán ki se fújják magukat, Tót épp csak hogy rágyújt egy szivarra s nyújtózkodna egyet, mire az őrnagy fütyörészve állít vissza. Tóték lecsúsznak a fal mentén döbbenetükben, s üres tekintettel néznek a semmibe, míg az őrnagy lelkesen néz szét maga körül, a margóvágót keresve. Tót a félig szívott cigarettájával indul meg hátrafelé az őrnaggyal. A doboz elülső falát felhajtja a narrátor meg a két díszlethordó színész, három éles, fémes csattogás hallatszik va­­kuvillogás és ütemesen dobogó szívhang kíséretében. Tót tánclépésekkel jelenik meg a doboz oldalánál, eltaposva a szivarcsikket. Mariska kérdésére válaszolva az ujján számolja ki, hogy hány darabba vágta az őrnagyot. Leülnek hárman, azt várnánk, hogy visszaáll valamiféle régi rend. Ám a narrátor utolsó szavai arról szólnak, hogy Tót hosszan forgolódik ágyában. Olyan ez a vég, mint egy előre megírt forgatókönyv beteljesülése. A lecsupaszított térben a színészek játéka felerősödik, megszólal a szituációk belső tartalma. Az érzelmek, a humor, a tragikum patikapontossággal vannak adagolva. Hiteles, erős alakításo­kat látunk. Hangzásvilágában is izgalmas az előadás: a csendeknek, zajoknak, zörejeknek óriási szerepük van a hangulatok megteremtésében. Tóték esti üldögélése alatt a madárcsicsergés, a távírógépet idéző hang, mialatt a postás felolvassa a Gyula halálhírét hozó sürgönyt, a vészjósló kutyaugatás az őrnagy Tótékhoz érkezésekor vagy Gizi Gézáné kapujának a csikorgása, a vonat kattogása, a margóvágó élesen csattogó, fémes hangja észrevétlenül kúsznak be és kísérik a szituációkat, egyre kísértetiesebben, félelmetesebben, ahogy haladunk előre a történetben. Pontos látlelet ez az előadás a hatalom természetéről, arról, hogyan működik, hogy meddig képes az ember elnyomásban élni, lemondani gondolatairól, szabadságáról, méltóságáról. Arról, hogy hogyan szolgáljuk ki a hatalmat, hogyan növesztjük minden apró kompromisszummal, amit önmagunkkal kötünk. Nem tézisszerűen szól minderről, hanem élettel, humorral, tragikummal, bölcsességgel telítetten. Nem leszabályoz, hanem mélyrétegekbe fúr, a lehetséges értelmezé­seknek megannyi szintjét tárva fel. S bármennyire torz legyen is a világ, ha képesek vagyunk meg­látni egymás emberi arcát, és emlékeztetni önmagunkat, hogy kik is vagyunk valójában, talán még van remény. Tóték Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy. Bemutató dátuma: 2021. november 21. Rendező: Bocsárdi László; író: Örkény István; Dramaturg: Kali Ágnes; Díszlettervező: Bartha József; Jelmeztervező: Cs. Kiss Zsuzsanna; Világítástervező: Bányai Tamás; Zene: Bocsárdi Magor; Színpadi mozgás: Bezsán Noémi; Szereplők: Beczásy Áron, D. Albu Annamária, Derzsi Dezső, Erdei Gábor, Fekete Zsolt, Gajzágó Zsuzsa, Kulcsár József, Kónya-Ütő Bence, Mátray László, Nemes Levente, Pál Csaba, Pignitzky Gellért, Szakács László, Vass Zsuzsanna. 7

Next