Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2022 / 1. szám
KRITIKA Az eredeti művel ellentétben Ophelia halála itt nem véletlen vagy öngyilkosság (a dráma mindkét lehetőséget nyitva hagyja), hanem Claudius rendeli el, hogy Guildenstern és Rosencrantz a folyóba lökje őt. Ez a dramaturgiai változtatás nem Ophelia karakterét árnyalja, csupán Claudius kétszínűségét és kegyetlenségét jelöli futólag, de mivel semmi következménye nincsen sem Hamlet és Claudius, sem Hamlet és Laertes, sem Claudius és Laertes viszonyára, ez a változtatás nem épül mélyebben bele az előadás egészébe. Ophelia meggyilkolása után hasonló módon kísért, mint a halott apa, csak ő nem befolyásolja a további történéseket, szimbólumként létezik: a terhes Ophelia egy csontvázat cipel a hátán. A születés és halál paradoxona szerint értelmezhető az előadás zárójelenete és Hamlet gyermekkori énjének monológja is. A pusztulás valami újnak a születését feltételezi. „A többi néma csend” után csak a múlt (Ophelia és Hamlet gyermekkori énje) és egy tolószékes, kopasz alak marad, akit az előadás elején láttunk. Mivel az előadásból nem derül ki konkrétabban, hogy ki ő (a műsorfüzet alapján: hírnök, akit Kicsid Gizella játszik), jelenléte hangulati elem marad. A Hamlet Shakespeare egyik legismertebb, legtöbbet színpadra állított darabja, feltételezhető, hogy a közönség jól ismeri a drámát. Ennek ellenére az alaphelyzetnek a színpadon, „ott és akkor” kell kikristályosodnia, hiszen érthető kiindulópont nélkül nem születik meg az élő színházi élmény. A dráma alaphelyzetének megteremtése a kolozsvári előadásban a szöveg, a látvány és a karakterek szintjén történik, mindhárom elem informatívan hat a nézők számára. Az Arany János gazdag, veretes fordításához rendelt színpadi mozgás hétköznapi, a néző a díszlet (Both András) elemei alapján tájékozódhat: futópad, a halott király hamvainak urnája, „Hamlet birodalma” - egy brit telefonfülkéhez hasonlító építmény, amely a szituációk függvényében lehet Hamlet szobája, könyvtár, Polonius halálának helyszíne, Claudius imádkozóhelye stb. Kérdés, hogy a szöveg és a díszlet kiegészíti-e egymást, vagy végig különálló elemek maradnak. Az előadás Jelenet az előadásból. Fotó: Bíró István