Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2022 / 2. szám
SZÍNHÁZ ÉS JÓLLÉT K. I. a tünetek sorához végül hozzáteszi, hogy megszűnik a kapcsolat: „nem vagyok kapcsolatban önmagammal, és nem vagyok kapcsolatban a többiekkel”,akikkel együtt élünk (k. m.) „Amikor legelőször volt egy nagyon erőteljes pánikrohamom, és fogalmam sem volt, hogy az mi, akkor velem volt az egyik színészkollégám, viszont ő nem tudta, hogy mi történik. Úgyhogy az egyik állatorvos-barátomat hívtam fel, aki szintén nem tudta, hogy mi történik. ” Ha észre is vesszük egy-egy munkatársunkon a kiégés tüneteit, mit tehetünk? Vagy ha magunkon felismerjük ezeket, beszélhetünk-e róla? És egyáltalán: látjuk-e értelmét annak, hogy az ezzel kapcsolatos problémáinkat megosszuk a kollégáinkkal? Van, akinek lenne igénye arra, hogy a kiégésről beszéljen. (II.) „csakhogy ezt szakmai körökben nagyon furcsán kezelik. (...) Nem szeretnek erről beszélni az emberek, én azt tapasztalom. Nem is azért, mert személyes szintekre kell terelni a beszélgetést, hanem azért, mert (...) van egy ilyen rossz ómen-jellegű érzet erről a jelenségről, ha te kifejezed a problémáid. Mert nekik nincs, csak neked.” A színészek szerint meg lehet beszélni róla, csak értelmetlennek tűnik felvetni a témát, hisz egymás problémáit úgysem tudják megoldani. (sz.) „Igazából szaktudása nincsen egyik kollégámnak se, aki ebben tudna segíteni. Maximum egyetértően bólogatna, és ennyi. És hogy nincs igazán, akihez fordulni. (...) És közben január körül tudtam meg egyik kollégámról, hogy tizenöt éve jár pszichológushoz. Biztos nem azért, mert más területen vannak problémái, hanem azért, mert színész. Ezért jár pszichológushoz. És lassan kiderül mindenkiről, hogy k**va nagy problémái vannak az embereknek, csak egyszerűen, azt hiszem, azért nem beszélünk mélyebben erről, merthogy feltételezem, hogy ő sem tudja megoldani az én kiégésemet, és én sem az övét. Tehát igazából nem tudunk hozzányúlni azon kívül, hogy biztatjuk egymást, hogy majd a következő, a következő, na az jó lesz. De nem lesz jó.” Hogy a színházi alkotók egymásnak adott, kiégéssel kapcsolatos tanácsaik mennyire hasznosak vagy sem, azt a fókuszcsoporton részt vevő látványtervező a következőképpen fogalmazza meg: (II.) „segítséget kértem, be