Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2022 / 2. szám

SZÍNHÁZ ÉS JÓLLÉT már hú, köszönöm, istenem. Hogy valahogy kiadjam magamból azt a rosszat. Úgy érzem, hogy rajtam ez segít.” Hasonló közösségi élményt és újabb lendületet adhat az is, ha mások által létrehozott, jól sikerült előadást, azaz kollégáink sikereit látjuk. (sz.) „Amikor en bloc, úgy Erdélyben a kollégáim előadásait nézem, akkor nagyon sokszor van az, hogy hú, de jó, hogy nem vagyok benne. És van, amikor azt látod, hogy ezt jó lett volna megcsinálni. Ezzel tudsz azonosulni nézőként. Akkor valahogy a saját szakmaiságod is átértékelődik. Tehát hogy na, hogyha egy ilyen lenne, az jó lenne. Az úgy megnyugtatna, az úgy vinne engem is. (...) Ez még úgy erőt ad, hogy holnap is be lehet menni próbára.” {önkizsákmányolás vs. mások általi kihasználás} (k. m.) „Ha kizsigereled önmagad, azt ki fogják használni, és kiégsz. ” A beszélgetés alatt megkerülhetetlennek bizonyult különböző fogalmak átbeszélése, tisztá­zása. „Milyen a viszony a kiégés, a mások általi kihasználás és az önkizsákmányolás között?” -teszi fel a kérdést K. I. (sz.) „Szerelmi három­szög” - válaszolja az egyik színész, majd így folytatja: „Az önkizsákmányolást nagyon szé­pen lehet párosítani a mások általi kihaszná­lással. Ebből egy perpetuum mobile tud kelet­kezni, amitől kiégünk. De addig egy jó sokáig működő mókuskereket lehet összehozni. (...) És azt hiszem, ezt könnyű egy lépéssel túlzás­ba vinni, és onnantól már csak nő a hógolyó. És hogyha van valaki, aki ezt megpróbálja meglovagolni vagy kihasználni, akkor meg az­tán végképp nem könnyebb.” Van, aki több éven keresztül nem gondol arra, hogy esetleg ő lenne az, aki saját magát túlhajszolja. (d.) „Az, hogy önkizsákmányo­lás, a fejemben meg se fordult évekig. Nem gondoltam, hogy ez rám érvényes lehet. Egy­szerűen nem. Nem is gondoltam erre. Hogy mások kihasználnak, arra igen. A munkakörül­mények, a rendszer igen. Hogy a rendszer ki­használ, arra gondoltam. Hogy túl sok felada­tot ad, vagy túlhajszol. De hogy én magamat, az nem. Most visszagondolva már egyértelmű, hogy igen, de akkor, amikor benne voltam, ak­kor nem. Ez ilyen szürke zóna volt. Vagy fe­kete.”

Next