Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2022 / 2. szám
kötés szándéka. A dramatikus szöveget jórészt szinte kottaként követő kolozsvári előadás ennek a viszonylagos aktualizációnak a csapdájába látszik esni. Mintha bedőlne a készen kapott (négyéves) maiságnak, (pedig négy év, különösen az utóbbi négy, nagy idő) és észre sem venné, hogy a darab naprakészsége szélsebesen avul, a szövegben felkínált lokalizáció pedig Kolozsvárról nézve távolítás: valahol a saját romlottságára vak, kiúttalan liberalizmusában fuldokló nyugaton történik mindez. Ezt húzzák alá az egykori Obama-kampányokat idéző plakátok és pólók, illetve az előadásban élő zenét szolgáltató színészegyüttes által Bruce Springsteen-es lendülettel játszott, elcsépeltségig ismert amerikai rockszámok. A rendező, Andrei $erban, maga is tesz erre utalást az előadás igényes és praktikusan zsebre álló műsorfüzetében közölt interjúban. A társulat tagjaiból összeállt színészzenekar és az amerikai kampány-poprock sorsszerű találkozása volt ez a klasszikus végzettragédia leporolásán ügyködő rendezőlegenda koncepcionális boncasztalán. A mához való időbeli közelítés is relatív persze, hisz (több) évtizedes nosztalgiarock harsog a színpadról, és az utóbbi pár évünket meghatározó világjárvány aktualizációs ziccerét is tudatosan hagyja ki a színpadra alkalmazó. Nem ragály sújtja az országot Oidipusz darabkezdő (kampányzáró) beszéde szerint, hanem valami mindent átható mérgezettség, ökológiai helyett morális mellékzöngékkel terhelt, metaforikussá emelt betegség. Közöny és kihasználásra alkalmas passzivitás tehát az országra telepedő átok, hűen lekő 2018-as eredetijéhez. És ennek fényében különösen elgondolkodtató a kelet-közép-európai kontextusra való vonatkoztathatóság teljes hiánya, ami az előadás verbalitáson túli kódjait (vizuális és hangzásvilágát, a szereplők politikusi habitusát) illeti, hisz nem úgy tűnik egyébként, hogy az abszolút szöveghűség gúzsba kötné a kolozsvári színrevitelt. A műsorfüzetes interjú tanúsága szerint az élőben játszott zeneszámokon kívül egy teljes jelenet is újonnan került az előadásba, megbontva kissé az egyébként feszes drámai szerkesztést. A Jokasztét tizenhárom éves korában teherbe ejtő Lárosz pedofíliájának egyfajta előtörténeteként iktatták be az alkotók a thébai mondakör kevésbé ismert epizódját a Szűcs Ervin, Kató Emőke. Fotó: Biró István 54