Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2022 / 2. szám
KRITIKA ahogy felkínálja, hogy a két szereplőgárda játékát ne csak önmagukban, hanem egymás tükrében is szemléljük. Ezzel tovább sokszorozza a keresztbe-kasul utalások és megfeleltetések lehetőségeit, illetve a nyomozó-értelmezői feladatokat. Immár nem csupán a mítoszi, szophoklészi és ickei Oidipuszok, lokaszték/Jokaszték, Kreónok között ingázik az intellektuális svédtornában kedvét lelő nézői figyelem, hanem a testi és színészi alkatukat, orgánumukat, tempójukat tekintve gondosan összeválogatott két főszereplőgárda (és a hozzájuk passzintva cserélgetett, keresztbe öltöztetett mellékalakok) szerepformálásának különbségeit is alkalma nyílik vizsgálni, az alakítások referencialitásától elvonatkoztatva. Vagy legalább egy-egy pillanatra zárójelbe téve azt, hogy utána akár újrareferencializálja, és a maguk kettősségében, hasadtságában lássa az azonos keretek közt két-két különböző színészi performanszként testet öltő skizoid figurákat: egy apát, aki fiú is, egy anyát, aki bántalmazott kislány, egy kampányfőnök-nagybácsit, aki potenciális csábító (a ragadozó Lárosz méltóbb utóda tehát az elnöki székben?). Bodolai Balázs kisfiúsabb, őszintébb, testvéri kert fáival egyenlő súlycsoportban kergetőző Oidipusza mellett Szűcs Erviné felnőttesebb, mesterkéltebb apafigura; Györgyjakab Enikő határozottságában is törékeny, kislányos Jokasztéjához képest Kató Emőkéé gesztusaiban is kimértebb, anyás-asszonyosabb. A kampányzenekar frontembereként is (mindkét szereposztásban) megmutatkozó Farkas Loránd laza Kreónjáról pedig - a görcsösebb, frusztráltabb alakot hozó Bács Miklóséval ellentétben - sokkal nehezebben hisszük el, hogy lelkiismeretes szorgalommal szolgálja Oidipusz megválasztását, és sokkal könnyebben azt, hogy nem kislányként tekint (sőt, alkalomadtán ráhajtani is képes) a saját, kihívóan okos és merész unokahúgára. A sort folytathatnánk akár az egyfelől totyogva apáskodó, másfelől titkon szerelmes háttéralak, a testőr Corin (Dimény Áron és Viola Gábor) kétarcúságával, illetve a mindenben (össze)különböző ikerfiúk szerepében (Gedő Zsolt és Kiss Tamás) vagy az Oidipusz lázadó lányaként és gyanúsan odaadó asszisztenseként (Román Eszter és Tőtszegi Zsuzsa) egymást váltogató Györgyjakab Enikő. Fotó: Bíró István