Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2022 / 2. szám

KRITIKA téstől a színházi világból kilépő egyszersmind át is alakulna, erkölcsei csettintésre megjavulnának vagy akár a legcsekélyebb mértékben is jobbá válna a világ a morálisnak minősített intézménytől. Szerinte a haszon másban keresendő. A függöny mögött feltáruló új ismertté válik, az újra és újra látott színpadi csalás, árulás, merészség, ártatlanság és egyéb vétkek, erények felismerhetővé válnak a nézőtérről kilépve is, úgymond edzettek leszünk a világ dolgaiban, azokban, amelyeket a művészet megvilágít és érthetővé tesz számunkra. Ha magunk jobbak ugyan nem leszünk a látottól, magában a nézésben mégiscsak fejlődünk, az észlelés és az azzal való együttélés, állítja Schiller, válik könnyebbé. Ha már tapasztaltuk a színházban az átélés folytán annak sokfélesé­gét, ami sorsszerűen vagy tervszerűen bekövetkezhet, akkor, teszi hozzá, talán azzal szemben is megértőbben viseltetünk, ami mással megesik, s ítéletünk nem fordul át ítélkezésbe. Schiller ennél is tovább megy: ha a színház felnyitja a szemünket az addig át nem látottra, ha ezzel elő­mozdítja, hogy felismerjük magunkban és másokban az egyes erényeket, ha mindebben közös megértésre tudunk jutni, amelyet az összetartozás szoros érzése követ, akkor itt lehetőségünk van meglesni, mi az, ami általánosan emberi. A totalitás felől való értelmezés a színház számára egyfajta nyitottságot biztosít. Itt arra gon­dolhatunk, hogy a bemutatott felszabadul az alól a kényszerítő elv alól, mely szerint valamit „épp úgy” kell érteni, ahogy azt az elsődleges értelme súgja. A színház álarcba öltözteti a valóságost, eljátssza, hogy ez most így van, vagy lehetne, esetleg sosem lesz, de talán mégis. Teszi ezt azért, mert magára - továbbra is Schiller gondolatmenetén haladva - mint kísérleti terepre tekint, az univerzális emberi laborjaként. Indokolt, sőt szükségszerű tehát, hogy a bűnös, a giccses, a borzalmas és hasonlók is részét képezzék a repertoárjának. Történt ez így a Csíki Játékszín Zártu­fe-előadásának esetében is, mikor a reklámanyagának grafikája értelemszerűen felháboro­dást keltett a környezetében. Ennek következtében a keresztre feszített Vénuszt leváltotta egy fa- Kozma Attila. Fotó: Adriana Grand

Next