Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2022 / 2. szám

ESSZE szoros érzelmi viszony; utána meg az elidegenedés, a közösségi megfogyatkozás drámája 1990 márciusát követően), másfelől pedig a dráma magyar fordításának hangsúlyai, finomhangolásai is a melankólia irányába hajlanak. S bár a fordításból nem hiányoznak, azaz ott is szemléletesek a komikus fordulatok, a színrevitelben ezek másodlagos szerepet kapnak és ezt a megközelítést a színészi játék is támogatja. Amit itt fontos kiemelni (a román színpadi értelmezés tükrében is), hogy az előadásnak az is elég egyértelmű irányt szab, meghatározza a történet megközelíté­sét, hogy a „mater familiast”, a röghöz kötött szász vénkisasszonyt, Kathit alakító színésznő hogyan formálja meg a szerepet. A magyar változatban Szilágyi Enikő a történelmi események által keménnyé tett, de alapvetően lágy, elhunyt nővére családjáért aggodalmaskodó, határozott értékrendjéhez és (fogadott) családja egyben tartásához a végletekig ragaszkodó matróna. A ro­mán adaptációban ettől merőben eltérő értelmezést látunk, amit a maga kontextusában elemzek majd. A szövegrecepció másik meghatározó eleme a játéktér kialakítása: itt egy forgószínpadé a fő­szerep, ami amolyan emlékeket őrző és fel-felidéző zenedoboz benyomását kelti, így az idősíkok szubjektív, nem kronologikus váltakozása mellett nem a „hic et nunc”-jelleget, hanem éppen az emlékszerűséget emeli ki. A történetértelmezésnek is határozott irányt ad az a folyamatos érzés, hogy egy már lejátszott képsornak a szemlélői vagyunk. Ez kölcsönöz egyfajta távolságtartást is, amely inkább a közösség, nem pedig az egyes szereplők tragédiájának olvasatát részesíti előny­ben. A román változattól a magyar ősbemutató ebben a tekintetben is lényegesen különbözik, hiszen ott - az előadás sok más eleme mellett - a térkialakítás miatt nem tudunk ennyire kívül maradni az egyéni élettörténeteken. Cári Tibor egyedi zenéje itt a sztori markánsan jelenlévő hangulati aláfestése, amely a drá­­maiság, helyenként a melankólia és az emlékszerűség támpontja. És bár erősen hat az érzet- Tóth Zsófia, Szilágyi Enikő, Bajkó Edina, Sebestyén Aba. Eltűntek. Marosvásárhelyi Yorick Stúdió. Fotó: Cári Tibor

Next