Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2022 / 1. szám

TANULMÁNY/ESSZE Egy másik fontos aspektus, amit Tomi a pszichodrámából alkalmaz, és sajátos módon használja a színészekkel való munkája során, a szerepcserén alapuló külső szem, a kívülálló perspektíva, a helyes rálátás gyakorlása. A színészi munka során többször megtörténik, hogy ha megkapunk egy szerepet, mi, színe- Semmi sem romantikus ebben a darabban. Minden valamilyen kifordított módon van kifejezve. Ványa olyan, mint egy élő tragédia, de valahol elviseli az elviselhetetlent. Folyamatosan harcol vagy panaszkodik. Ő egy archetípus. Mint a bohóc figurája. Ez teremti meg az auráját. Az a vicces benne, hogy semmire sem képes. Kicsit olyan, mintha az utolsó ember lenne a földön, akinek teljesen irreális a helyzete, mégis próbálkozik. Látjuk, hogy szét van esve, hogy képtelen bármire is, de mégis próbálkozik. Próbálkozik Jelenénél, próbál optimista lenni, de nem jön össze neki. Ettől válik szerethetővé is. Képzeljünk el egy nagyon csúnya embert, aki annyira csúnya, hogy még az állatok is menekülnek előle. Aki, ha bármit csinál, elromlik, mert annyira szerencsétlen. A tragédiája az, hogy nem tehet róla. Képzeljünk el tíz bohócot felsorakozva egymás mellett. Az elsőnek van valami a kezében, amitől meg szeretne szabadulni. Gyorsan átadja a másodiknak. Az a harmadiknak, és így tovább, míg az utolsó bohóchoz nem ér. Ő azonban már nem tudja senkinek sem tovább passzolni. Látjuk a tehetetlenségét. Látjuk, hogy szenved ettől. És emiatt ő lesz a legizgalmasabb karakter. Akarjuk, hogy kifejezze a tehetetlenségét. Akarjuk, hogy panaszkodjon. Most képzeljük el, ha ezt a bohóc tragédiaként játszaná el. Egyáltalán nem működne. Ebben van a szereplőnek a vitalitása, ez a lételeme, és nem tud másokat bántani emiatt. Fotó: Matvejev Mindezek után teljesen megértjük Jelena visszautasítását. Egyértelmű, hogy ennek a csávónak semmi esélye nincs nála, de akarjuk, hogy próbálkozzon, akarjuk, hogy nevetséges legyen, mert ez szabadít fel minket, nézőket. A szerepcserével jobban megértjük a szereplők dinamikáját. Közjáték: képzeljük el Ványát, mint egy törpe. Ő tudatában van annak, hogy ő egy törpe, de panaszkodik, hogy ő egy törpe. Ebből az álláspontból megértjük azt is, hogy mennyire lehetetlen neki bárkit is lelőnie. Fontos, hogy ne úgy fogjuk fel, mint egy karikatúrát. Nem akarunk karikatúrát csinálni belőle. A lövöldözős jelenetnél teljesen tisztán láthatjuk, mennyire szét van esve, mennyire meghatározza őt a képtelensége, hogy mennyire szerencsétlen. Elég, ha artikulálva van a nevetségessége, nem kell rájátszani. #napitomi: „A leválás nagyon fontos ahhoz, hogy tisztán ki tudd fejezni éppen mi megy végbe, mi történik a szereppel. Ezért szükséges eltávolodnunk a szerepeinktől.”