Jelenkor, 1959 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1959-02-01 / 1. szám - Somogyi Pál: Hősi napok (részletek a szerző emlékirataiból)

2 SOMOGYI PÁL: HŐSI NAPOK­ ról, Szeged felől jönnek a franciák, Bácskán,, Baranyán át a szerbek, Szolnok­ felől a románok és föntről a csehek. Kész a halálgyűrű. Egy szép napon Vopp ... — görcsös tenyerét összeszorította és a gyűlölettől eltorzult az arca. — Aztán­jövünk mi. Minden valamire való pozíció a mienk lesz. — Brávó Zárnék! — ujjongott Kemény. — Inga elvtárs! Érted te, mit fog ez jelenteni a gyakorlatban? Azt, hogy például ezután én, aki eddig amolyan apró kis könyvelőcskéje voltam a cukorgyárnak, én is leszek valaki. Ha mi jövünk, akkor én is jövök, meg te is Inga. Van neked sejtelmed, milyen fizetést vág zsebre a cukorgyár igazgatója? Ha mi jövünk, akkor te odajössz mellém. — Keménykém! bárcsak a próféta szólna belőled, — lelkesedett Inga. — Halkabban, barátaim, itt a falnak is füle van, — szólt rájuk Zamek.— Szép a lelkesedés, de a győzelemnek ára van, mégpedig nagy ára. Még sok a teendőnk. De hogy mi jövünk, az volt biztos. Ami eddig történt, az mind semmi. Mindent meg fogunk változtatni. Mindent élőb­ől fogunk kezdeni. Vár­jatok csak ... —­ fejét törve fel s alá sétált. — Mi is a tennivalónk a mostani helyzetben? — Minden erőnkkel gyengítenünk kell a frontot, — ezt már hal­kabban, ravasz megfontolással mondta, miközben erősen figyelte szavai hatá­sát Inga és Kemény arcán. De mivel ők bambán helyeseltek, Zamek még na­gyobb lendülettel folytatta: — Semmiféle segítséget nem adnunk a frontnak. Amit csak lehet, el kell vonni a fronttól. Ez a legfőbb tennivalónk most, megértettétek? Ezen a véle­ményen van a központ, Bőhm Vilmos is. Ezen a véleményen van az osztrák szociáldemokraták feje, Otto Bauer is. Tehát likvidálni a frontot. Megértetté­tek? — Hogyne... izé... — dadogta Inga, félcilinder kalapját idegesen for­gatva a kezében. — De másról is van itt szó, édes, drága elvtársaim! — suttogott Zamek. — Ma reggel megérkezett városunkba Hamburger népbiztos. Úgy hallom, Nagykanizsára igyekszik. Most bent időzik Latinkánál. Biztosra vehetjük, hogy ide, a tanácsülésre is eljön. Jól rágjatok meg minden szót, ha felszólaltok. De a leghelyesebb az lenne, ha én beszélnék. — Kemény és Inga bólogattak, szólni már nem volt idejük, mert a tanácstagok egyre jöttek be a terembe. (Egri, a tanácselnök, idősebb, ősz ember, Kohut párttitkár.) Zamek Ede is felült az elnöki emelvényre. Nemsokára csengettek és ünnepélyes ábrázattal megszólalt: ■—• Igen tisztelt elvtársaim! A mai munkástanács-ülést megnyitom. Napi­rendünkön szerepelnek a termelőszövetkezetek kérdései. Latinka Sándor elvtárs iparosítási terve. Kérdések és indítványok. Aki a napirendet elfogadja, tartsa fel a kezét. — Közömbös hangulatban, lustán emelkedtek a kezek. Most nagy reccsenéssel kitárult az ajtó, Timár sietett be a terembe. Sokan megbámulták a viharedzett, olajbarna arcú katonát. — Soron kívül szót kérek — tartotta fel a kezét Timár — fontos bejelen­teni valóm van. — Le sem ült, a terem közepén állva izgatottan várt.­­— Várjon sorsára !— fordult Timár felé Kemény. — Mindenkinek fontos a magáé, nemcsak magának — jegyezte meg Inga.. — Nem magamról van szó — harsogta át a termet Timár érces hangja. — Az ország, a nép ügyéről van szó. Ez pedig nem tűr halasztást. — Halljuk! Az elnök csengetett. — Csendet kérek! Szerintem talán az volna a leg­helyesebb, ha szavazásra bocsájtanánk a kérdést. Engedélyezik-e a tanácstagok

Next