Jelenkor, 1960 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1960-02-01 / 1. szám - Menyhárd Alfréd: Sohasem (vers)

2 MENYHÁRD ALFRÉD: VERS Minden változik folyton: országok, népek, éves kultúrák, bálványok, szobrok, képek, nyelvek és szavak, lelkek, ízlések. S a szép is változó meg a jó, s igaz. Nincs az életben, ami mindig az. Hát hogy lehetnénk mindannyian azzá? A lét egyetlen változatlan valósága: a halál.. . Mit szóltok hozzá? Oly szépen fáj Oly szépen fáj, hogy szinte jó. Ettől még falnak ne szaladj. Téged már megesett a hó, téged már megtalpalt a fagy. Irigy tovább, úgy, aki vagy. Lépted síkos már, megcsúszol ha nem vigyázol, s elesel. Fejedről lekophat a hó, de a fagy ég, a fagy tüzel... Sebaj, ne törődj semmivel. Menyhárd Alfréd Sohasem Ujjászülöd a halottakat a föld alatt élsz mint a gyökér miből minden kihajt mint a folyók nem állsz meg soha mész tovább a jég alatt ha utadba állanak kitörsz és mindent elboritsz átlépsz minden partot s határt sohasem alszol s álmunkban ringatsz mint a gyümölcsöt s a kalászt s halottainkra vigyázol millió szemed van s láthatatlan kézzel írsz lángoló betűket a falakra miktől összedőlnek a paloták Te millió lábbal menetelsz és leszállasz a föld alá s a sztratoszférán túl repülsz velünk vagy egyenlítőn és a sarkon Hozzád visszatérnek a fecskék Reád hullanak könnyeink Te mindnyájunknak terítesz s a szomjúságunkat eloltod Belőled egy csepp több mint a tenger Te szebb leszel ha vérben születsz s nem halsz meg börtönben s bitón Tebenned hisz minden hitetlen meggyógyítasz a késeiddel ' s csontjainkat összerakod s amikor elárulunk hajnalban megszólalsz a kakassal szabadság nem halsz meg soha.

Next