Jelenkor, 1969. július-december (12. évfolyam, 7-12. szám)
1969-07-01 / 7-8. szám - Csorba Győző versei
I 39* CSORBA GYŐZŐ Ronsard utolsó otthonában Csönd, béke ... De nem úgy mint ő akarta: örökzöld lomb-árnyék helyett porát négyszögletes, beírt márvány takarja, és nyomja szívét, nyomja homlokát. A megviselt falépcső, a szurágra roppant asztal s körben erre, arra gazdátlan tárgyai, a tág szobát bezúgó árvaság torkom kaparja. Kasszandra, Mária, Heléna és ki vagy kik még! Nem volt nála hűbb lovag: a név másutt, a lángolás maradt! A lő-fö hűség bölcsen tudta élni s a fő-rö hűtlenség az lesz, ha már a halál dől rá, e sötét Loire. Tours, 1968. Biberach szemével Nesző dühében ez már falra mászna: vérgőzös bak, se lát, se hall. Herceg? - Heréjét szolgáló pojáca! Vinnyog, zihál, fújtat, kapar. Amaz meg lába reszkető, riadt kis nőstény: óvná lelkesen magát, maradna tiszta, de húsába kap, s már bolladóvá perzseli a láng. És a királyné és a jó urak a morgolódók s mind a csűrbe egyben: zajgó ripacs-had cifra színpadon. Komédia! Mű-vágy-kedv-bú-harag! Erény? Illem? Játszom, míg tartja kedvem, aztán odább lézengek s folytatom. 611