Jelenkor, 1973. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)
1973-01-01 / 1. szám - PETŐFI SÁNDOR EMLÉKÉNEK - IllyésGyula: Petőfiről emlékezve
Ne kezdjük a legnagyobban, hogy nélküle nem lett volna - - vagy nem olyan lett volna — Március, az Ifjú Magyarország előtétele. Mi ennek az előzménye? Az alapokig visszanyúlva: az első magyar író-sztrájk. Egy ügyes üzletember azzal az ürüggyel, hogy kenyérmorzsákhoz juttatta őket, holmi bérmunkássá akarja tenni lapja munkatársait. A felelet, a Tízek Társasága. A vállalkozásnak Petőfi a lelke, de úgy: a magáéhoz hasonló érvényesülést akar biztosítani a többinek is. Ő állítja talpra az Életképek et, az írók lapját. Közben ő emel egy kávéházi sarkot a nemzet tudatába, benne a Közvélemény Asztalával. Ö a hangadó. De nem hangja jóvoltából. Eszméi tisztaságával, elméje élességével. És ott van a Nemzetőrség megszervezésénél. Ott szorgoskodik a hivatalos heti közlöny, a Nép Barátja megteremtésénél. Ö foglalja írásba a lap programját. Aranyt szeretné állandó szerkesztőnek bejuttatni. Nincs vége-hossza a kilincselésnek, amit Arany érvényesülése, jó megélhetése, jó honoráriuma érdekében véghez visz. S ő a mozgatója a teljes magyar Shakespeare-kiadás ügyének. Ő fogalmazza meg a magyar jakobinusok tömörülésének, az Egyenlőség Társulatnak proklamációját. Aztán még egy ütközet irányításába is beavatkozik. Az ember méltán kérdezheti: mikor volt ideje, hogy olyan méretű, olyan természetű író legyen, mint amilyen lett? Ezek közben. Ezek folytán.* Petőfi nem járt Segesváron. Ebbe a városba ő sose tette be a lábát. Csak a határát közelítette meg. Oda ment volna, ha életben marad. Halálának helye, a kis Fehéregyháza, a végzet útján afféle utolsó posta mintájára csatlakozik Segesvárhoz. Hogy mi is megtaláljuk. Bizonyos volt benne, hogy elér Segesvárra s jót pihen, jót eszik a kényelmes szép városkában. Ezért sem kímélte magát. Utolsó éjszakáját nem ágyban töltötte. Utolsó napján nem ebédelt asztalnál. Bem kisded seregében, melyhez négy nappal előbb csatlakozott, maga a vezér volt a legrégibb ismerőse. Voltaképpen nem is számított katonának. Civilben volt, fegyvertelen. Szentül hitte, hogy elér az élet városába, Segesvárra. Hitt a jövőben, hitt a győzelemben, hitt a káprázatos vezérben, akit ő