Jelenkor, 1977. január-június (20. évfolyam, 1-6. szám)

1977-05-01 / 5. szám - Achátz Imre: Kodály Zoltán pécsi szobra

ACHATZ IMRE KODÁLY ZOLTÁN PÉCSI SZOBRA Úgy vélem, nincs hazánkban még egy olyan művelődéstörténeti emlékekben gazdag térség, mint a pécsi dóm környéke. Itt, aránylag kis, könnyen bejárható területen tanulmányozhatjuk sok évszázad jellegzetes emlékét a rómaiak korától kezdve napjainkig. Ebbe a történelmi levegőjű környezeti egységbe került Kodály Zoltán életnagyságú szobra. Kodály Zoltán tíz esztendeje hunyt el. Példamutató ember volt, művészi rang­jában, tudományos felkészültségében egyaránt világméretekben is számottevő egyé­niség. Számunkra azonban mindenekfelett: a népből újjáteremtődő Magyarország művelődésének irányt mutató géniusza. Szép, őszi vasárnap délelőtt volt 1976. október 24-én, amikor Varga Imre Kos­­suth-díjas szobrászművészünk átadta Kodály szobrát a város lakosságának. Ez alka­lommal Forrai Miklós karnagy, a Zeneművészeti Főiskola tanára mondta el gondola­tait arról, hogy mit jelent a Kodály életművet jelképező alkotás. A baranyai, ma­gyarszéki származású Forrai Miklós, aki évtizedeket töltött a Kodály-tanítványok közül mestere mellett, és mind karnagyi, mind nevelői minőségében híven szolgálja az életmű tradícióit, a legilletékesebben nyilatkozhatott. Megemlékezett mesterének pécsi kapcsolatairól. Mit jelentett Kodály Zoltán számára 1945. évi pécsi tartózkodása. Ebben, a történelmünk legnagyobb fordulatát jelentő esztendőben, amikor az ország a háborús pusztulás vigasztalanságából a szebb jövő építésének lehetőségére ébredt, Kodály családjával együtt elhagyja az ellátási nehézségekkel küzdő fővárost és Pécsre jön, ahol a város biztonságos, nyugalmas otthont bocsátott rendelkezésére. Forrai Miklós szavait idézve: „A ma már világfogalom Kodály-módszer itt fo­gant meg s öltött végleges alakot. Itt találta meg zenei neveléséhez első méltó mun­katársait. S talán mindezt itt, ezen a sétányon, vagy e park kisugárzásában, gyere­kekkel, szakemberekkel, az új életet adó Pécs népével." Az a tény, hogy Pécs városa az országban elsőként emelt szobrot Kodály Zoltán emlékezetére, egyben tiszteletadás életművének, kötelezettségvállalás a jövőre nézve. A szobor elkészítésére Varga Imre szobrászművész kapott megbízást. Ő 1972-es tihanyi gyűjteményes kiállítása óta országszerte a közérdeklődés előterébe került. Sablonoktól eltérő, nagy lélektani ismerettel megmintázott plasztikai alkotásai min­denütt osztatlan sikert arattak. Pécsett már korán felfigyeltek munkásságára, 1967 óta, amikor első önálló kiállítását nyitotta meg Budapesten, a Jelenkor ismételten foglalkozott művészetével. Megyénkben két alkotását is elhelyezték. Mohácson került felállításra Leninről készített köztéri szobra, valamint mélységes tragikumot reveláló Radnóti-ja. Egyéb­ként szívesen látott közreműködő művésze volt a villányi szobrásztelep alkotómű­helyének is. Személyében Kodályt és környezetét jól ismerő, széles körű zenei műveltséggel rendelkező művész vállalkozott a plasztikai feladat megoldására. Már gimnazista korában,­­ amikor még javában dúlt a háború a magyarság zenei anyanyelvének létjogaiba való helyezéséért, megismerhette és megszerezhette a Bartók-Kodály nevével fémjelzett zenei irányzatot. Énektanára a kiváló zene­tudós, Rajeczky Benjámin volt, maga is Kodály munkatársa. Varga Imre a pihenés óráiban ma is gyakorta fordul a komoly muzsika fel­emelő, vigaszt nyújtó gyönyörűségéhez. Időnként odaül zongorája mellé, Bach­­korálokat énekel és a billentyűkön megszólaltatja az aláfestő hangzatokat.

Next