Jelenkor, 1977. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1977-09-01 / 9. szám - Csányi László: Galambosi László: A forrás lányai
itt egy gazdag és finoman áttételes személyességbe ágyazódik, olyan találatos kép intonálja, ami a jelenséget az ismertség szintjéről a költői igaz szférájába emeli. Ez a vers nem nyers és türelmetlen; történeti és érzelmi teljességbe vonja a szociológiát. A jövőért szorongó indulat sokkal megrázóbban parázslik a vers befejező helyzetképében — és mi itt nézzük egymást / tétlenül, tehetetlenül és / gyanakodva megint - mint amikor ad hominem beszél a felnövekvő generációhoz: Látod, beledöglöm abba, hogy megérts, / mindent a szádba rágok... - Ladányitól mi sincs távolabb, mint a sejtető, sugalló kifejezés; ő a kijelentések, a nevén nevezés embere, és talán ezt a legnehezebb költészetté tenni. Olyankor sikerül, ha kimondásait nemcsak az elégedetlenség, de ezzel párosuló konstruktív szenvedély vagy szenvedés élménye fűti, és groteszk, kontrasztosan villogó nyelvi játékba öltözik. Mint a kitűnő Sors-júgában, ahol a köznapias könnyedség álruhájában teszi föl az okkal kétséges, megszenvedett kérdést: Mire jó hát a költő? Odafintorít a hagyományosan képmutató és újmódian banális válaszoknak (miszerint a költő a lelki rezdülések érzékeny hangadója, s miszerint a társadalom tőle várja a szükséges jelzéseket), saját válasza viszont csillogó szellemességével azért megrendítő, mert benne a személyes keserűség szociológiai igazsága, és a nyelvi trouvaille-ben érvelés nélküli érvet talál. A kötet harmadik ciklusa (Szerenád) az előzőktől élesen elváló egység; a késő vágy élményének elégikus, gyötrelmes epikumát is megszövik a versek. Egy voltaképpen közismert, kettős kötöttségű érzelmi helyzet lírai kicsordulásai közt a kimondatlan történet szálai finoman összesodródnak. A nem rendkívüli személyes helyzetből Ladányinak sikerült műbe formálni a rezignált extázis hasonlíthatatlan vonzását, mely e vonzásban már elvesztését garantálja (Elégiák); ettől költői erőben és tisztaságban kicsit sem halványabban felidézve azt a salaktalan kapcsolatot, mely beéri az őszinte kéznyújtással, és ebben ki is fejezi önmagát (Kapcsolatok). Az utolsó ciklusban igerősebben, de a kötet más verseiben is feltűnik, hogy Ladányi Mihály újabban a szigorú és pontos arányú, tudatos szerkesztés felé hajlik még sóhajtásnyi dalaiban is, méginkább a többtételes verskompozíciókban. A versépítő tudatosság megszilárdulása nemcsak azért üdvözlendő, mert a művészet - minden pillanatnyi, tarka látszat ellenére - a rend birodalma, de a költőt alapvetően jellemző racionalizmus alkotó gesztusát is mutatja. A jelenlegi életkorszak-váltásban és annak sok személyes meg művészi göröngye, rége közt most ezen a módon, ebben a tektonikus mélyrétegben látszik továbbépíteni a változatlanul sajátos Ladányi-költészetet. FUTAKY HANNA Galambosi László: A FORRÁS LÁNYAI Nyolcadik verseskönyve után immár tisztán és félreérthetetlenül rajzolódik ki Galambosi László költői arcéle, s akik figyelemmel kísérték eddigi pályáját, most azt a csendes és meghitt, meglepetéssel párosult örömöt érzik, ami a megvalósult lehetőségek láttán fog el bennünket. Első versei olyan költőt mutattak, aki nem tud betelni a valóság pazar látványával, amit képzelete szertelensége is gazdagított, s az egymásba olvadó képek és hasonlatok szinte a végtelenig tágították világát. De ebben a túlburjánzó ifjúkori tenyészetben is fel lehetett ismerni a költői szándék egyértelműségét, a versek váza szilárdan állt az egymásba folyó jelzők és képek mögött. Új könyvének versei nem tagadják meg a pályakezdő költő eszményeit, számára a világ most is színek és jelképek szövevénye, de a hang egyértelművé és biztossá vált, s a vers engedelmesen hajlik a költői szándékhoz. Az ifjúkori mesterek, elsősorban Weöres és Juhász, árnyéka már csak egy-egy pillanatra suhan át a versek hátterében, az örökséggel Galambosi maga sáfárkodik, mégpedig úgy, hogy költői világának határát nem lehet meghúzni a kortársi ösztönzésnél, egyre mélyebbre hatol a múltba, s ez nemcsak a népdalok ihletését jelenti, amit már korábbi verseinél is észrevettünk, hanem annak a távolabbi és sejtelmes múltnak a meghódítását, költészetébe olvasztását is, amelynek gyökerei a Kalevaláig nyúlnak vissza. Vejnemöjnen és Lemmin-