Jelenkor, 1979. január-június (22. évfolyam, 1-6. szám)
1979-01-01 / 1. szám - Bertah Bulcsu: Bajtársi találkozó (elbeszélés)
BERTHA BULCSU Bajtársi találkozó A főiskola folyosója elég széles volt, de Geszti Emese úgy tudott mozogni, egyik lábáról a másikra állni, hogy Tóth Bence az évfolyamtársait ne is lássa. Előtérben tudott maradni hosszú percekig, néha egy egész órán vagy délutánon át. Ezt a képességét nyilván örökölte, ahogy ez a generáció sok minden mást is. A főiskolát is örökölték. Az épület 1946-ig piarista gimnázium volt, évtizedekkel korábban a papok építették. Szokatlanul szélesek voltak a folyosók. Az utóbbi időben összezsugorodtak az épületek belső méretei, minden olyan ketrecszerű lett. Ha a városban nem egy régi gimnáziumban, hanem egy új épületben működik a főiskola, akkor Geszti Emese mosolyának és mozdulatainak ötven százalékát megtakaríthatta volna. De az elmúlt évtizedekben nem épült új főiskola. Nem is tervezték. Tóth Bence egy levelet szorongatott a kezében és kényszeredetten hallgatta Geszti Emesét. Szerette volna elolvasni a levelet, de nem lehetett, mert Geszti Emese éppen a nyaralójukról mesélt és egy angol teniszezőről, aki tőlük a harmadik házban lakott. Még a nyár elején Moszkvában, az orosz szakos évfolyam gyakorló heteiben kefélte meg Geszti Emesét, de már bánta. Jó formájú lány volt, de idegesítő. Moszkvában éppenséggel lefeküdhetett volna valamelyik másik lánnyal is, de amikor a zöld vodkát vették, éppen ez volt ott. Akkor persze eléggé kedvelte, különösen a bőrét, mert jó sima volt. Nem is sejtette, hogy ennyit beszél, és szeptemberben a nyakára ül. Valójában egy másik lányt szeretett, egy kis vékonyszájú kopott tisztviselőlányt, aki nyáron elment vele a Balatonhoz, főzött neki, és a fehérneműjét is kimosta. De a vékonyszájú az ELTE-re járt Pesten. Geszti Emese pesti volt, de ott nem vették fel, s így került a vidéki főiskolára. Minden összekeveredett. Geszti Emese szerelmi telhetetlensége Tóth Bencét már kimerítette. Szabadulni szeretett volna a lánytól, legalább néhány órára vagy napra. Az orosz gyakorlat miatt hátra volt még egy tavalyi vizsgája, s az új tanév sem ígérkezett könnyűnek. Idegességében pálinkát ivott, s ez kikészítette. Félt, hogy olyan emberré válik, mint az apja, aki negyvenöt éves korában is csak vidéki újságíró volt, s kötelességének érezte, hogy a fontosabb helyi elvtársak társaságában havonta legalább egyszer berúgjon. Kerülte Geszti Emese pillantását. Ha kényszerűen felemelte a fejét, igyekezett elnézni mellette, de ez csak nagyon ritkán sikerült, mert a lány mosolya, nagy, körteszerű mellei betöltötték az egész teret. Csak a szemközti falból kapott el néha részleteket, ahol a magyar pedagógia nagyjai függtek szegre akasztva. Egyet sem ismert, bár már az első évben is beszéltek róluk. Ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget, mert az ismeretek közül sok mindent feleslegesnek tartott, így aztán nem tudta, hogy mi a különbség a testvér, féltestvér és a mostohatestvér között, vagy a mostoha anya és az édes mostoha között. Nem tudta, hogy mi az ördögöt jelent a „napam", az „ük", vagy az „ángyom" kifejezés. Nem tudta, hogy mi a különbség egy magyar hold és egy kataszteri hold között, s hogy egy régi 3