Jelenkor, 1979. január-június (22. évfolyam, 1-6. szám)

1979-01-01 / 1. szám - Bertah Bulcsu: Bajtársi találkozó (elbeszélés)

BERTHA BULCSU Bajtársi találkozó A főiskola folyosója elég széles volt, de Geszti Emese úgy tudott mo­zogni, egyik lábáról a másikra állni, hogy Tóth Bence az évfolyamtársait ne is lássa. Előtérben tudott maradni hosszú percekig, néha egy egész órán vagy délutánon át. Ezt a képességét nyilván örökölte, ahogy ez a generá­ció sok minden mást is. A főiskolát is örökölték. Az épület 1946-ig piarista gimnázium volt, évtizedekkel korábban a papok építették. Szokatlanul szé­lesek voltak a folyosók. Az utóbbi időben összezsugorodtak az épületek belső méretei, minden olyan ketrecszerű lett. Ha a városban nem egy régi gimnáziumban, hanem egy új épületben működik a főiskola, akkor Geszti Emese mosolyának és mozdulatainak ötven százalékát megtakaríthatta vol­na. De az elmúlt évtizedekben nem épült új főiskola. Nem is tervezték. Tóth Bence egy levelet szorongatott a kezében és kényszeredetten hall­gatta Geszti Emesét. Szerette volna elolvasni a levelet, de nem lehetett, mert Geszti Emese éppen a nyaralójukról mesélt és egy angol teniszezőről, aki tőlük a harmadik házban lakott. Még a nyár elején Moszkvában, az orosz szakos évfolyam gyakorló heteiben kefélte meg Geszti Emesét, de már bán­ta. Jó formájú lány volt, de idegesítő. Moszkvában éppenséggel lefeküdhe­tett volna valamelyik másik lánnyal is, de amikor a zöld vodkát vették, éppen ez volt ott. Akkor persze eléggé kedvelte, különösen a bőrét, mert jó sima volt. Nem is sejtette, hogy ennyit beszél, és szeptemberben a nya­kára ül. Valójában egy másik lányt szeretett, egy kis vékonyszájú kopott tisztviselőlányt, aki nyáron elment vele a Balatonhoz, főzött neki, és a fe­hérneműjét is kimosta. De a vékonyszájú az ELTE-re járt Pesten. Geszti Emese pesti volt, de ott nem vették fel, s így került a vidéki főiskolára. Minden összekeveredett. Geszti Emese szerelmi telhetetlensége Tóth Bencét már kimerítette. Szabadulni szeretett volna a lánytól, legalább néhány órá­ra vagy napra. Az orosz gyakorlat miatt hátra volt még egy tavalyi vizs­gája, s az új tanév sem ígérkezett könnyűnek. Idegességében pálinkát ivott, s ez kikészítette. Félt, hogy olyan emberré válik, mint az apja, aki negyvenöt éves korában is csak vidéki újságíró volt, s kötelességének érezte, hogy a fontosabb helyi elvtársak társaságában havonta legalább egyszer berúgjon. Kerülte Geszti Emese pillantását. Ha kényszerűen felemelte a fejét, igye­kezett elnézni mellette, de ez csak nagyon ritkán sikerült, mert a lány mo­solya, nagy, körteszerű mellei betöltötték az egész teret. Csak a szemközti falból kapott el néha részleteket, ahol a magyar pedagógia nagyjai függtek szegre akasztva. Egyet sem ismert, bár már az első évben is beszéltek ró­luk. Ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget, mert az ismeretek közül sok mindent feleslegesnek tartott, így aztán nem tudta, hogy mi a kü­lönbség a testvér, féltestvér és a mostohatestvér között, vagy a mostoha anya és az édes mostoha között. Nem tudta, hogy mi az ördögöt jelent a „napam", az „ük", vagy az „ángyom" kifejezés. Nem tudta, hogy mi a kü­lönbség egy magyar hold és egy kataszteri hold között, s hogy egy régi 3

Next