Jelenkor, 1980. január-június (23. évfolyam, 1-6. szám)
1980-01-01 / 1. szám - Csorba Győző versei
úgy se hogy mint a bogáncsok rátok ragadjanak vagy szándékotok ellen valami mást mondjanak úgy se hogy ami végül mindebből megszületik az dirigálja az embert az embert bennetek itt legyen példátok inkább a rendes szívdobogás ami egyszerű tiszta nem szól bele álca fogás persze a költészet szent mást nem vallók ma se még de úgy ahogyan szent az ember a föld meg az ég sokat tanultam idáig s lám ennyit tudok ha tudok öcséim drága öcséim költők fiatalok Kisunokáim Kisunokáim, kegyelmezzetek, nem én várom, hogy elveszítselek, sőt nem is én, hanem ti vesztetek, ti vesztetek el engemet. Kisunokáim, ti gátlástalan, én szégyenkezve mutatom magam, ti szebbek lesztek folyamatosan, én csútulok rohamosan. Egyszer túl nagy lesz már a változás, kisunokáim, ahogyan szokás, és képtelenség a visszakozás, csak búcsúzás marad, csak búcsúzás. Kisunokáim, kegyelmezzetek, most és akkor nagyon szeressetek, ti maradtok úgyis a győztesek, a kellőnél jobban ne győzzetek! Ténymegállapítás 1979 végetájt eddigi fejlődésünk csúcsain mikor már csillagok között mozog és kvarkokig fürkész alá az emberész 1979 végetájt mikor mind többször hallható a kérkedés „Sok van ami csodálatos de semmi sincs