Jelenkor, 1987. január-június (30. évfolyam, 1-6. szám)

1987-01-01 / 1. szám - Mészöly Miklós: My Jo (Etűd, két öreg hangra)

NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI FÉRFI NŐ FÉRFI dombgerincet és még a lugas alól is éppen ide láttunk. Nevet­séges. Akár egy rossz majális. Ha útban van egy fa, ki az a bolond, aki nem vágja ki? Hiszen emlékezhetsz rá .. . Értem én. De én csak annyit mondtam, hogy mégis lehajlanak a fák. Ez csak olyan képzelődés! Idea! Vagy újra megnőttek. Haha. Persze. Mit nevetsz ezen? Fák nem nőnek az égig. Odáig nem. Csak lehajlanak. Figyelj rám. Semmi értelme, hogy ilyen mesterségesen kavar­juk a ködöt. Hát nem elég, amit úgyis kavarnak? Kicsoda? Kicsoda, kicsoda! Kavarják. Köd van. Süt a nap. Figyelj rám. Ugye, reggel ott jöttünk el a hajgácsó mellett... A szép, burjánnal koszorúzott szemétdomb! És megint ott ült az a két nem tudom micsoda . .. Micsodák is? Mondjad! Úgyse tudod a nevüket. Évekig jártunk arra és a nevüket se tudjuk. Így van ez. Nem tudjuk, elfelejtjük megtudni. Jó, csak megjegyeztem. Nem akarok filozófiát csinálni ilyes­miből. Az, hogy ott ültek és nem tudjuk, kik ültek ott, még nem filozófia. Majd ha sutba dobod a tényeket. . . Majd akkor. Akkor igen! Haha. Okos. Tehát? Azért ritkán látni, hogy két ilyen kibetűzhetetlen . . . két ilyen sehová nem tartozó .. . Csak magukhoz tartozó? Az sem olyan egyszerű. Vedd azt a két zsákot, ami mindig náluk van és mindig domborúra van tömve. Mivel? Ki tudja? Biztos mulasztás, de soha nem néztem meg. Biztos nem magukkal... És akkor se zsákba. És ha mégis? Csúfakat gondolsz. Embert akkor tömnek zsákba, ha meg­gyilkolták őket. Vagy ha magukba gyilkolták .. . igaz? Aztán ki-ki viszi a má­sikat, leteszi, ott hagyja, megint fölveszi, cipeli... A nagy me­netelés. Nézd, virág! Aha. Csak volt. Akkor pedig most is van valahol. Most én is nevetek - hallod? Sokszor hallottam már. Micsoda csend! Már zörög az akácok táskája. Nem úgy hívják azokat. 2

Next