Jelenkor, 1988. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)
1988-01-01 / 1. szám - Márton László: Az esztétika fekete füstje (Részlet egy útirajzból)
MARTON LÁSZLÓ Az esztétika fekete füstje (Részlet egy útirajzból) Az élősakk véget ért; a foszforeszkáló jelmezek és a cigaretták parazsai kihunytak; az utca fölött az egyik előtüremkedő tűzfal fehér hátterű szappanreklámja derengett. Egy kontyba csavart hajú, barna ruhás asszony, akit a szerencsi kakaó dobozán is fölismertem („a költséges, romlékony tej helyett egészben vagy tetszés szerint részben víz is használható"), felöltöztetett, kifestett, kimosdatott holt kisgyermekét emelte magasra bal kezével, míg jobbjával egy szép, rózsaszín Opera Luxus Pipereszappant mutatott föl, amely szappan révén sikerült elérnie, hogy kisgyermekecopfos kislány piros pötytyös ruhácskában, aki a kakaó zöld hátterű dobozán retusált vidámsággal kért repetát, amelyet, a cukorral forró vízben jól elkevert egy csapott kávéskanál kakaóport, mosolyogva, borostyánszín üvegnyaklánccal körítve tölt az édesanya porcelánszerű csészécskéjét markoló kis copfosának) ilyen tiszta, sőt, ne szerénykedjünk, vegytiszta lett. Táskámban olyan hang hallatszott, mintha összesúrlódnának a füzetek; valójában az az ugyancsak porcelánszerű párocska kezdett magához térni az utca hidegétől, akiket apám úgynevezett magánzószobájában vettem észre s csúsztattam a táskám legaljára, vagyis abban a süppedő szőnyegekkel borított, szivarfüst- és kávégőz-illatú helyiségben, amelyet a hőskorban összelopkodott festmények (egy vadászjelenet, két női akt, három gyümölcs- és egy virágcsendélet) és többé-kevésbé becses iparművészeti tárgyak (egy kisebb és egy nagyobb szecessziós váza, izmos férfiban kezdődő s föltekeredő kígyóban végződő asztali lámpa, Eiffel-torony kristályszerű plexigolyóban, hóesést imitáló azbesztfecnikkel, ezüst levélindás cukorkatartó, Dante márványtalapzatú, bronzból öntött feje - levélnehezék, selyemlegyezők, trópusi nemesfából faragott papírvágó kések, színes kőből csiszolt álgyümölcsök - alma, körte, banán, sárgabarack, narancs, füge -, díszkiadású könyvnek álcázott ébresztőóra — svájci - s a többi) s az úgynevezett stílbútorok (főleg a kecses rokokó dívány, amely aligha volt apám otromba, hájas testére méretezve), ezek a különböző helyekről és korszakokból, ha úgy tetszik, életstílusokból származó boldogtalan sorsú, balszerencséjüket bölcs közönnyel hordozó használati tárgyak nemcsak polgáriasan bohémmé, tehát egyszerre nagy- és félvilágivá tettek, hanem a pornográfia nemiségtől és annak ábrázolásától teljesen független emlékeztetőivel is telezsúfoltak. A pornográfia szó magyarításával tudomásom szerint még nem kísérleteztek purista nyelvművelőink. Márpedig erre óhatatlanul szükségem van, ha fel akarom térképezni magát a fogalmat, amely nélkül apámat mint alkatot, jellemet és jelenséget a leghalványabban sem tudnám érzékeltetni, viszont apámat nem kerülhetem ki, ha valóban át akarom verekedni magamat az üvegen. Ha kiindulván a szó etimológiájából, párhuzamokat keresek (geográfia 3