Jelenkor, 1988. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)

1988-01-01 / 1. szám - Márton László: Az esztétika fekete füstje (Részlet egy útirajzból)

MARTON LÁSZLÓ Az esztétika fekete füstje (Részlet egy útirajzból) Az élősakk véget ért; a foszforeszkáló jelmezek és a cigaretták parazsai kihunytak; az utca fölött az egyik előtüremkedő tűzfal fehér hátterű szappan­reklámja derengett. Egy kontyba csavart hajú, barna ruhás asszony, akit a szerencsi kakaó dobozán is fölismertem („a költséges, romlékony tej helyett egészben vagy tetszés szerint részben víz is használható"), felöltöztetett, ki­festett, kimosdatott holt kisgyermekét emelte magasra bal kezével, míg jobb­jával egy szép, rózsaszín Opera Luxus Pipereszappant mutatott föl, amely szappan révén sikerült elérnie, hogy kisgyermeke­­copfos kislány piros pöty­­työs ruhácskában, aki a kakaó zöld hátterű dobozán retusált vidámsággal kért repetát, amelyet, a cukorral forró vízben jól elkevert egy csapott kávéskanál kakaóport, mosolyogva, borostyánszín üvegnyaklánccal körítve tölt az édes­anya porcelánszerű csészécskéjét markoló kis copfosának) ilyen tiszta, sőt, ne szerénykedjünk, vegytiszta lett. Táskámban olyan hang hallatszott, mintha összesúrlódnának a füzetek; valójában az az ugyancsak porcelánszerű párocska kezdett magához térni az utca hidegétől, akiket apám úgynevezett magánzószobájában vettem észre s csúsztattam a táskám legaljára, vagyis abban a süppedő szőnyegekkel borított, szivarfüst- és kávégőz-illatú helyiségben, amelyet a hőskorban összelopko­dott festmények (egy vadászjelenet, két női akt, három gyümölcs- és egy virág­csendélet) és többé-kevésbé becses iparművészeti tárgyak (egy kisebb és egy nagyobb szecessziós váza, izmos férfiban kezdődő s föltekeredő kígyóban végződő asztali lámpa, Eiffel-torony kristályszerű plexigolyóban, hóesést imi­táló azbesztfecnikkel, ezüst levélindás cukorkatartó, Dante márványtalapzatú, bronzból öntött feje - levélnehezék­­, selyemlegyezők, trópusi nemesfából faragott papírvágó kések, színes kőből csiszolt álgyümölcsök - alma, körte, banán, sárgabarack, narancs, füge -, díszkiadású könyvnek álcázott ébresztő­óra — svájci - s a többi) s az úgynevezett stílbútorok (főleg a kecses rokokó dívány, amely aligha volt apám otromba, hájas testére méretezve), ezek a kü­lönböző helyekről és korszakokból, ha úgy tetszik, életstílusokból származó boldogtalan sorsú, balszerencséjüket bölcs közönnyel hordozó használati tár­gyak nemcsak polgáriasan bohémmé, tehát egyszerre nagy- és félvilágivá tet­tek, hanem a pornográfia nemiségtől és annak ábrázolásától teljesen független emlékeztetőivel is telezsúfoltak. A pornográfia szó magyarításával tudomásom szerint még nem kísérle­teztek purista nyelvművelőink. Márpedig erre óhatatlanul szükségem van, ha fel akarom térképezni magát a fogalmat, amely nélkül apámat mint alkatot, jellemet és jelenséget a leghalványabban sem tudnám érzékeltetni, viszont apámat nem kerülhetem ki, ha valóban át akarom verekedni magamat az üve­gen. Ha kiindulván a szó etimológiájából, párhuzamokat keresek (geográfia 3

Next