Jelenkor, 1989. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)
1989-01-01 / 1. szám - Tolnai Ottó verse
ahogy a vérrel átitatott hosszú drága sál csapkodva eltűnt a nyikorgó kis kék tapétaajtó résében meg az volt még a legszebb ahogy már ismét Koppenhágában míg a városháza kéményére helyezett súlyos jegesmedvét tanulmányoztam (miért helyezték épp a kéményre tűnődtem amikor annyi párkány ki-beszögellés ideális kis plató miért helyezték épp a füstbe azt ami abszolút fehér ami abszolút tiszta ezzel az erővel akár egy hattyút is felemelhettek volna sehogyan sem értettem mit keres a jegesmedve a hattyú a füstölőben) igen az volt még a legszebb ahogy ott a városháza mögött szemben a tivolival az andersen-szobornál ismét kosztolányiba botlottam ahogy az a sírkerti és helsingőri iszony tovább fokozódott ugyanis unokaöccse csath is ott állt mellette álltak ott csurom véresen ahogy az élet rémdrámájából megérkeztek ha valaki akkor te tudod mit jelentett nekik bácskai kisgyerekeknek andersen bácsi: mindent. a gyilkos ii visszatért a tetthelyre akartam mondani de a mosoly ráfagyott arcomra mert valóban ez a bácsi volt mindennek az oka ez a gügyére sikerült nagy bronzbácsi a két bácskai szegény kisgyerek azt a boldogságot akarta minden áron (morfium browning etc) elérni megtartani minden áron (morfium browning etc) amit e bronzbácsi könyvében sejtettek meg először visszajöttek hát hogy kibogozzák hol vétették el hol cserélték fel a dolgokat hol a mesét az élettel ám annak a könyvecskének amit andersen bácsi tart csak fedőlapja van üres fedőlapok közé dugja mutatóujját hatalmas bronzkörmét a gyerekek kifényesítették az volt még a legszebb ahogy az a két csodálatos férfi (gary cooper & anthony perkins) ott zokogott a gügye nagy szobor térdén lovagoló dán kisgyerekek között akiknek mindez mondani sem kell felettébb tetszett ugyanis véresek voltak a bácsik akárha valami jó cowboy- vagy hitchcock-filmből léptek volna közéjük vagy éppen disznóvágásból egy olyan igazi bácskai disznóvágásból érkeztek volna szakasztott olyan volt mint a mesében az volt még a legszebb mondanom sem kell a szobortól dán költőbarátaimhoz loholtam hogy sorra faggassam őket nekik dán kisgyerekeknek mit jelentett andersen bácsi 3