Jelenkor, 1989. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)
1989-07-01 / 7-8. szám - Csorba Győző versei
Búcsú két hangra Hát újra búcsúztatnom kellene, majd félszáz év hogy itt éltem vele Barátom volt most rákerült a sor Már nem is izgat mint esett s mikor Mondhatnám a szokásos kegyelet gép szavait hült hullája felett hogy benne szó kevés legyen ha lesz s mint gyászjelentés-űrlap: félüres melyen a szem átsiklik s meg nem áll csak ott hol már órát s napot talál Mondhatnám de nincs kedvem erre se búcsú? búcsúztatás: cécós mese Meghalt hát meghalt nincs hozzá közöm „Ma nékem holnap néked" - dünnyögöm Sőt... búcsúzás búcsúztatás helyett élesztek illetlen emlékeket például hogy mi, két vidám legény hipp-hopp és már egy asztal tetején vigasztaltuk a bús asszonyokat akiknek férje soká elmaradt (volt akié örökre volt olyan akit vártak s meg is jött boldogan) s ilyesféléket. . . Gazdag esküvőt. .. disznótort... sok órát elmélkedőt Így volt... S benned? A rogyó hús a csont őriz-e még valamit ami volt? Talán beszélsz, de nyelved mint a szél: hallom s nem értem hogy miről beszél Ha volna műszer megmérhetni hogy benned belőlem mit találhatok megdöbbennék: az üresség üres lábám: a műszer semmit sem jelez -Barátom, cirkusz mégis szenvedek szám nevetésre áll s könnyem pereg