Jelenkor, 1990. január-június (33. évfolyam, 1-6. szám)
1990-01-01 / 1. szám - Tolnai Ottó: Hullala (a Wilhelm-dalokból)
tetszik nekem mondtam tetszik a hullala fulcsa guvadt szeme mindig gyulladt nagy feléjük a sár vagy nem így megy a nóta mindig gyulladt akárha értem lobogna milyen jó lenne a melle dohányzacskónak atata pelikán tokában tartotta a dohányt mondták kettő is betévedt a halastóra mondtam tegyék be mellém hulla mellé a hallala julcsát vagy dobják be legalább a kombinéját olyan színű épp mint a flamingó flamingó is tévedt a halastóra mondtam tegyék be mellém ide az almárium-fiókba ugyanis tetszhalott vagyok csak ha a hallali hallik kiugrók majd GITTÉ VOLTAM éppen jöttem a boltból gitté voltam szaglásztam a sárga ostorszíjakat egyszer majd kukacos sajtot reszelek rájuk egyszer majd átugrok a templom színes ablakán a pedián úr fia is festeget de ő csak haragos zölddel még jobban megvetemedett a gitár batárból meg csak nagybőgót lehet csinálni amíg a boltosinas a gittet gyúrta elloptam vonónak a csöpp élesztővágó-íjat éppen jöttem a boltból gitté voltam gitté amikor látom én hogy valami baj van ahogy a bakota szokta mondani vaj van az újság fejin nem lenne gilt mondtam ha kifinganál gelb-császárkám nem lenne gilt és mintha városágyúval tisztelegnék nagyot köpve közepébe földhöz csaptam a gittet különben is miért üvegeznék be a gangot