Jelenkor, 1995. július-december (38. évfolyam, 7-12. szám)
1995-07-01 / 7-8. szám - Csorba Győző versei
CSORBA GYŐZŐ Hiába Ó menthetetlenül idevaló, te! Ó menthetetlenül idegen: én! Akárhány év mocskával szívemen, agyamon, akárhány év mocskával érzékeimen nem tudok a dolgok szemébe nézni, nem ismerem már az emberi nyelvet. Akár az eszelősök, magam kérdezek s magam felelek. Pedig azt hittem, sikerül - e menthetetlenül idevaló, te, olyan okosan szólítottál, olyan okosan éltél és mutattad hogyan kell élni, látni az édes húst az arcon, s nem a gúnyos csontot mögötte, a csontot, mely az enyészet után is lankadatlan iparkodik feledtetni a test csodáját. Olyan okosan jöttél, olyan okosan kezdtél gyanakodni, s olyan okosan fordítottál hátat - Neked: nap a nap, virág a virág, kacaj a kacaj, csak a csók, sírás a sírás, jaj a jaj s élet az élet. Ó menthetetlenül idegen, én, akár az eszelősök, a szörnyeteg vázát kutattam 579