Jelenkor, 1999. július-december (42. évfolyam, 7-12. szám)

1999-07-01 / 7-8. szám - Oravecz Imre versei

658 ORAVECZ IMRE Életkép Tűzifát aprítok. Visszaállítom a tőkére a hasábot. Megcélozom az első csapás helyét és elhibázom. Megint megcélozom és megint elhibázom. Megkezdődött a nagy elü­gyetlenedés. A kölcsön törlesztése Nincs már más dolgod a világon, mint hogy apránként mindent visszaadj, amit kaptál, tarts hát szemlét, mérd fel a készletet, ütemezz be gyomrot, májat, szemet, szívet, elmét, tüdőt, élj okosan, légy fukar, kicsinyes, figyelj jól, hogy mindennel el tudj számolni, hogy ne maradj adós. Az örömre való képességről Ryokan, 18. századi japán költő évtizedeket töltött remeteként az erdőben, és szenvedett a hidegtől, a magánytól, az emberi tökéletlenségtől, az elmúlástól, de mindvégig élvezte az élet örömeit: a patak csobogását, a madarak énekét, a rizsbort, az alkonyt.

Next