Jelenkor, 2000. január-június (43. évfolyam, 1-6. szám)
2000-01-01 / 1. szám - Marno János: Ideális anyag - Marno János: Kutyás nő
MARNO JÁNOS Ideális anyag Légy anyagias. A papírra vegyes méz csorran, állati belsőség szagok, nézed, mi mindentől lehetsz ma még elragadtatva. Hülyének nézed magad, épp annyi szögből, mint a légy. Ideális anyag. A telefon berreg, belenyalsz, fojtasz hozzá néhány szót, közlöd vele, hogy szarul vagy. Szálljon le rólad. Nyúlós csend, a nyomában röpke izgalmak, nekizuhansz az írásnak, mely a szellemnek tartalmaz, a léleknek tartást ad. A tested maradhat veszteg. Kutyás nő Idegenkedsz ismerőseidtől. Émelygő pióca, kelsz át a Vérmezőn, éjjel, fejben kiáltozol, ürülnél bárki egyszer, egészen. Könnyű lábon járnál. Nem ily bénán: egyiket le-, a másikat felejtve, mint akit mások emlékezete visz már s csak előre, hová nem vágyik, sőt legyen a jövő csak tiszta fekete, nem ez a csontra belezett derengő. Vagy még tisztább volna, ha szóban sem tartod magad semmihez, amint ölebével a vén nő bevág elébed, s körülményekről faggat.