Jelenkor, 2003. július-december (46. évfolyam, 7-12. szám)
2003-07-01 / 7-8. szám - Vörös István: Peren kívül: (egy regény elveszett fejezetei)
helést fizikailag sem fogja bírni. Szorosan mögötte ott állt Leni. A hátához dörgölődzött, mint egy macska. K. attól tartott, hogy az ügyvéd vagy nincs teljesen magánál, vagy már rég kiszolgáltatta őt a legféltettebb titkaival a bíróságnak. „Kár volt engedni a nagybátyám unszolásának, gondolta, nem lett volna szabad soha belépnem ide. Tehát mégis föl kell mondjak ennek a tehetségtelen ügyvédnek. Túlságosan is nagyra törő ember. Az igazi ügyvédek közé akar bekerülni. Vagy egyenesen a bírókhoz. Lehet, hogy már az is. Titkos bíró." Észrevette, hogy az ügyvéd festeti a haját, és a bizalmatlanságát ez csak fokozta. Block könyörgött: - Nyissa fel a szemem, csak azt kérném, és árulja el, hogyan szabadulhatnék meg a többi ügyvédemtől. - Mondj föl nekik, kacsintott az ügyvéd K.-ra. K. újra fölállt: - Nézd meg, én hogy csinálom - mondta, - fölmondok - suttogta, jóformán nem is hallatszott a hangja. Remegő lábakkal elindult az ajtó felé. - De hiszen az előbb még ide akartál költözni! - kiabált K. után az ügyvéd. K. azonban nemhogy megrettent volna attól, hogy ezúttal az ő gondolatát találta ki, mint az előbb Blockét, hanem valamiféle magabiztosságra tett szert, és ami az előbb még elképzelhetetlen lett volna, csakugyan elérte az ajtót. Meg tudta fogni a kilincset és le tudta nyomni. A hatalmas faajtó nyikorogva feltárult, és K.-t megcsapta a folyosó hidege. Azután sokáig nyugtalanul járkált föl-alá a konyhában. Csak percek múlva értette meg az ügyvéd utolsó szavait: „Miattad akartam a pincébe költöztetni Blockot." Nem szükséges, egyáltalán nem szükséges - ismételgette magában. Egyszer csak megjelent Leni. K.-t ez most annyira meglepte, mintha nem lett volna a legtermészetesebb, hogy ez a nő otthonosan járkál itt. Otthonosan és csendben, akár egy macska. - Csodálatos voltál - mondta és azonnal odabújt K.hoz. - Blocknak most már biztos mennie kell. Az ügyvéd felmondott neki. Téged pedig üdvözöl, a nagybátyádnak tiszteletét küldi. Bármikor szívesen lát, ha peren kívüli megegyezést szeretnél elérni. Mintha egy függönyt húztak volna K. elé. Peren kívüli megegyezés? Kivel? Leni, mintha valóban K. és az ügyvéd fölöttese lenne, beszélni kezdett. K. egy darabig nem is tudott odafigyelni arra, mit mond, annyira nyugtalanította a maga gondolata. „Igen, szinte hasonlít az igazgatóhelyettesre." Aztán jött egy másik, még aggasztóbb ötlet. „Ha parókát és illő ruhát venne föl, úgy festene, mint bármelyik bíró. Mint a szobában az a kép a falon. Erről feltétlen meg fogom kérdezni a festőt." - A per úgy indul, hogy mindig van egy formális följelentő - mondta Leni -, de ez a följelentő többnyire nem is valóságos személy. Aki azt hiszi, hogy a pere rágalmazással kezdődött, és nyilván te is ezt hitted, az nem tud semmit a perek természetéről. Közben a falikútból vizet engedett a felmosóvödörbe. A kezével kavargatta is a vizet, mintha lenne benne valami, aminek föl kéne oldódni. A peren kívüli megegyezést elérni igen nehéz, mert nincs kivel tárgyalni. Az ügyvédnek ilyenkor kreálnia kell a felperest. Lehet az akár egy tárgy is. Mondjuk ez a vödör. Vagy benne a víz. Elzárta a csapot. A vödröt nagy zajjal letette a konyhakőre. De a legjobb, ha maga az alperes.