Jelenkor, 2007. január-június (50. évfolyam, 1-6. szám)

2007-01-01 / 1. szám - Forgách András: Zehuze

még küldünk sokat! de még jobb volna, ha nem görnyednél a kád fölé a nagymo­sással, olvastam a decemberi újságba Solohov türelmes, okos és szívhez szóló le­velét, amiben megmagyarázza az ellenforradalmat a makacs íróitoknak, hát semmi se elég a magyar íróknak? eszük tokja, népi vagy polgári vagy kommu­nista egykutya? ha Robi olyan csudálatos hús­levest tud főzni a mi kóser levesporunkból, akkor remény­em, ezt a mutatványt máskor is megismétli, fő, hogy kóser legyen! most már az E.N.Sz. is napirendre vette a Magyar kérdést, per­sze a mi számunkra egyáltalán nem az a fontos, hogy az E.N.Sz.be hogyan sza­vaznak, az csak a momentán érdekeket tükrözi, az E.N.Sz. voltaképp egy nagy marionett színház, ahol az USA rángatja a madzagot, tehetnek bármit, úgy fü­tyülnek, ahogy táncolnak, egy szó, mint száz, leveletekből Apus is úgy látja, hogy általában helyesen ítélte meg a helyzetet és a Sovjet csapatok szerepét, amelyről szenvedélyes viták folynak az egész világon, de tudni kell azt is, és ezt külön kéri Apus, hogy húzzam alá, hogy mindkét oldalon igen sok a goodwill és a jóakaratú tiszta ember, de sajnos a tiszta jellem és a tiszta látás nem azonosak mindig. Közbe az irredenta Németország is, egy népszavazásnak hála, dagadtabb lett Saar-tartománnyal, ehhez nem kell kommentár, mi meg majd kivonulunk a Szinájból, amit a mi degenerálisaink tavaly, ok nélkül, ostobán elfoglaltak, tudod, hogy minden erőszak ellensége vagyok, és minden önkény ellensége is, de a pro­vokáció, ahogy a bikát a viadalon szurkálják, kihozza az emberből a vadállatot, ebbe a kacifántos helyzetbe nem könnyű senkinek megőrizni a nyugalmát, ha­bár a Békét mindig lehet választani, boldogan mentünk a Sackgasséba, amelyik­be a franciák és angolok szorítottak minket, ők Israelt cinikussan most arra hasz­nálják, hogy sakkban tartsák vele az ébredő arab demokráciákat, fő, hogy már vége van, hány család sóhajtott fel megkönnyebbülten, mikor bemondta a rádió, hogy hazajönnek a férfiak, Sharm el Sejkből is kivonulunk, de Gázából is: ki akar ülni pőre hátsóval cactuson? most megmutattuk, mire vagyunk képesek, a ministerelnök már megint nagy-Israelről és 3. királyságról ábrándozott, de tudja, hogy az puszta illusió, ahova nálunk nézel, csak úgy nyüzsög a sok Hódi­tó Vil­mos, tolonganak a miniatűr Napóleonok, kakasok a szemétdombon, ahhoz, hogy minálunk politikus légy, előbb katonának kell lenned, hogy elhiggyék a programodat, ahhoz be kell ülnöd egy tankba, hogy szónok lehess, ahhoz ölnöd kell, már a hadseregbe indul a brainwash az ifjúságnak, faragják módszeresen a kockafejeket, tölcsérrel töltik bele a nacionalizmust: az arab nem ember: állat, terro­rista, büdös, gyáva stb., ha meghallják a szót, már mint a Pawlow kutyája, nyálad­­zanak. Apus szerint Suez még sok gondot fog okozni, ha a nagyhatalmak nem tudnak egymással megegyezni, az amerikaiak pókeroznak, nem adnak pénzt az Assuan gátra, holott megígérték, aztán visszafüttyentik az angol és francia vér­ebeket, akiket ők uszítottak, a csukamájolajból sosem elég, az rendbe tartja a gyerekeket, úgy látszik, ezt a Nassert nem olyan fából faragták, hogy egyköny­­nyen beadja a derekát, persze a mi szomszédságunkba mindig nagy a politiku­sok szája, őkelmék egy kissé Háry Jánosok, ágyúgolyón röpülnek a jövő felé, Khruschevnek és a Soviet elvtársaknak még lessz dolga, hogy a nemzetközi osz­tályharc kérdését helyessen felfogják. Béke­harcot ilyen puskaporos hordó szó­noklatokkal nem lehet vívni, csengő bongó frázisba nálunk sincs hiány, amott a Korán, minálunk a Talmud, ahelyett, hogy forgatnák a Das Kapitalt, nagyon .

Next