Jelenkor, 2007. január-június (50. évfolyam, 1-6. szám)
2007-01-01 / 1. szám - Forgách András: Zehuze
még küldünk sokat! de még jobb volna, ha nem görnyednél a kád fölé a nagymosással, olvastam a decemberi újságba Solohov türelmes, okos és szívhez szóló levelét, amiben megmagyarázza az ellenforradalmat a makacs íróitoknak, hát semmi se elég a magyar íróknak? eszük tokja, népi vagy polgári vagy kommunista egykutya? ha Robi olyan csudálatos húslevest tud főzni a mi kóser levesporunkból, akkor reményem, ezt a mutatványt máskor is megismétli, fő, hogy kóser legyen! most már az E.N.Sz. is napirendre vette a Magyar kérdést, persze a mi számunkra egyáltalán nem az a fontos, hogy az E.N.Sz.be hogyan szavaznak, az csak a momentán érdekeket tükrözi, az E.N.Sz. voltaképp egy nagy marionett színház, ahol az USA rángatja a madzagot, tehetnek bármit, úgy fütyülnek, ahogy táncolnak, egy szó, mint száz, leveletekből Apus is úgy látja, hogy általában helyesen ítélte meg a helyzetet és a Sovjet csapatok szerepét, amelyről szenvedélyes viták folynak az egész világon, de tudni kell azt is, és ezt külön kéri Apus, hogy húzzam alá, hogy mindkét oldalon igen sok a goodwill és a jóakaratú tiszta ember, de sajnos a tiszta jellem és a tiszta látás nem azonosak mindig. Közbe az irredenta Németország is, egy népszavazásnak hála, dagadtabb lett Saar-tartománnyal, ehhez nem kell kommentár, mi meg majd kivonulunk a Szinájból, amit a mi degenerálisaink tavaly, ok nélkül, ostobán elfoglaltak, tudod, hogy minden erőszak ellensége vagyok, és minden önkény ellensége is, de a provokáció, ahogy a bikát a viadalon szurkálják, kihozza az emberből a vadállatot, ebbe a kacifántos helyzetbe nem könnyű senkinek megőrizni a nyugalmát, habár a Békét mindig lehet választani, boldogan mentünk a Sackgasséba, amelyikbe a franciák és angolok szorítottak minket, ők Israelt cinikussan most arra használják, hogy sakkban tartsák vele az ébredő arab demokráciákat, fő, hogy már vége van, hány család sóhajtott fel megkönnyebbülten, mikor bemondta a rádió, hogy hazajönnek a férfiak, Sharm el Sejkből is kivonulunk, de Gázából is: ki akar ülni pőre hátsóval cactuson? most megmutattuk, mire vagyunk képesek, a ministerelnök már megint nagy-Israelről és 3. királyságról ábrándozott, de tudja, hogy az puszta illusió, ahova nálunk nézel, csak úgy nyüzsög a sok Hóditó Vilmos, tolonganak a miniatűr Napóleonok, kakasok a szemétdombon, ahhoz, hogy minálunk politikus légy, előbb katonának kell lenned, hogy elhiggyék a programodat, ahhoz be kell ülnöd egy tankba, hogy szónok lehess, ahhoz ölnöd kell, már a hadseregbe indul a brainwash az ifjúságnak, faragják módszeresen a kockafejeket, tölcsérrel töltik bele a nacionalizmust: az arab nem ember: állat, terrorista, büdös, gyáva stb., ha meghallják a szót, már mint a Pawlow kutyája, nyáladzanak. Apus szerint Suez még sok gondot fog okozni, ha a nagyhatalmak nem tudnak egymással megegyezni, az amerikaiak pókeroznak, nem adnak pénzt az Assuan gátra, holott megígérték, aztán visszafüttyentik az angol és francia vérebeket, akiket ők uszítottak, a csukamájolajból sosem elég, az rendbe tartja a gyerekeket, úgy látszik, ezt a Nassert nem olyan fából faragták, hogy egykönynyen beadja a derekát, persze a mi szomszédságunkba mindig nagy a politikusok szája, őkelmék egy kissé Háry Jánosok, ágyúgolyón röpülnek a jövő felé, Khruschevnek és a Soviet elvtársaknak még lessz dolga, hogy a nemzetközi osztályharc kérdését helyessen felfogják. Békeharcot ilyen puskaporos hordó szónoklatokkal nem lehet vívni, csengő bongó frázisba nálunk sincs hiány, amott a Korán, minálunk a Talmud, ahelyett, hogy forgatnák a Das Kapitalt, nagyon .