Jelenkor, 2007. január-június (50. évfolyam, 1-6. szám)
2007-04-01 / 4. szám - Ladányi István: X Garaczi László: metaxa
LADÁNYI ISTVÁN , garaczi lászló: metaXa Hálás kötet olvasónak is, kritikusnak is. Gazdag, kellően tagolt, ám még számba vehető mennyiségű elemből álló regény, markáns témával, követhető történettel, azonosítható szereplőkkel, néhány erős, az elbeszélő nyelvét karakterizáló jellel, jól körülírható elbeszélői sajátosságokkal. Tiszta regény. Regény a szó hagyományos értelmében, vagyis kitalált történet, a maga által fikcionált valóságra referál, s a lemúr-szövegekkel ellentétben nem az önéletrajz-elméleteket szólítja meg, inkább a szubjektum kérdésességéről szóló teóriákat. A regény a főszereplő zeneművész két szerelmének és egy barátságának az egymásba fonódó története, a kifáradó kapcsolat iránti hűség és az új, föltartóztathatatlan vonzalom között őrlődő férfi néhány kritikus hónapját mondja el, ahogy az elbeszélő már a könyv elején közli: „elejétől a végéig, (...) a farkasréti bulitól az erzsébet hídi vízbeugrásig", illetve az elbeszélés helyszíneként megjelenített idegszanatóriumig. Az elbeszélés fragmentumokból építkezik, de a töredékekből a mű végére összeáll egy eseménysor, a hagyományos, a történet menetére, végkifejletére kíváncsi olvasó megelégedésére. A Garaczi korábbi műveire is jellemző rendhagyó figurák, helyenként bizarr történetelemek a korábbi prózai munkáknál feszesebben komponált, szinte detektívregényszerűen önmagába zárt, magát a kompozíciót is hangsúlyozó műbe illeszkednek. A helyszínek, események, személyek történetbe foglalásával nemcsak érzelmi, lelki-lelkiismereti kérdések, s a számos értelemben határhelyzetben lévő férfi bizonytalanságai, cél nélkülisége jelenítődnek meg, de a metaba olyan kérdésekre is ráirányítja a figyelmet, mint az emlékezés és a múlt, az elbeszélés és az eseményvilág viszonya, vagy az egyszeri térbeidőbe (testbe, élettörténetbe stb.) helyezettség kényszere, ugyanakkor az ettől való szabadulásnak a vágya. A fikcionált történet hétköznapi világunk ismert valóságelemeiből építkezik, vagyis a leírt szöveg „magától értetődően" kap értelmet hétköznapi ismereteinkből, többé-kevésbé ismert, azonosítható helyszíneken játszódik, illetve ilyeneket is bevonva alakítja ki a maga topográfiáját: budapesti színterek, a 8-as főút, Tapolca és környéke, illetve hasonlóan pontosított amerikai helyszínek jelennek meg a szövegben. A tárggyá tett szerelmi háromszög eseménytörténete sem annyira rendhagyó, hogy egy feltételezett átlagolvasónak nehézséget okozhatna valamiféle (re)konstrukció a szövegfragmentumokból. A rakpartok képe, a Margit-szigetet is veszélyeztető budapesti árvízi helyzet révén egészen pontos időkoordináták is hozzárendelhetők a regényszövegből megképzett világhoz. A főszereplők azonosságának keretei már a szöveg legelején, szinte enumeratioszerűen megteremtődnek: az elbeszélő-főhős, a barátnője: Gigi, gyerekkori barátja: Zsolt és barátjának a nővére, Marina alakjai által. Kirajzolódik egy szerelmi háromszög, amelynek kiszögellési pontjai az elbeszélő főhős, a barátnője és a gyerekkori barát nővére. A megcsalás a hétköznapi élettérből kilépve, a főhős zeneművész amerikai turnéja során következik be, ahol mintegy felfüggeszti korábbi, otthoni identitását, és az idegen világban más személyiségként kerül viszonyba Marinával - és ezzel ugyanakkor realizálja gyerekkorból őrzött vágyát. Vagyis a jelenben előrehaladó történet mögött ott van a fel