Jelenkor, 2008. január-június (51. évfolyam, 1-6. szám)

2008-01-01 / 1. szám - Kukorelly Endre: Ezer és 3

i­ képp miről is írt, nincs részletezve. Két dolog gyötörte: hogy nem volt ártatlan, és hogy nem hitt, ennyi, és passz, semmi konkrét. Leírta volna, milyen nőkkel kefélt? Hány nővel? Mindenesetre Kitty alaposan kisírta magát miatta, vagyis igazán nem tu­dom, mi miatt, a napló miatt-e, vagy hogy az a barom képes volt, és odaadta neki. És ha ezt odaadta neki, Jézus, mire lesz képes ezen kívül! Még ugyanazon az oldalon kisírja magát, és némi hanem ez borzasztód­ás után simán, úgymond, megbocsát, hisz persze nincs mit nem megbocsátania vagy nem­ megbocsátania. Fehér blúzban van, boldog, mindenképp elégedett, több hónapja asszony már, várandós, eszébe nem jutnak azok a szörnyű könyvek, a férje ostoba legénykori feljegyzései. Ha 1600%-ra nagyítom a fo­tót, olyan a látvány, mintha egy csomó füzetlapot szorosan egymás mellé, fölé és alá il­­lesztgettek volna. Kátya akkurátusan kiteregeti szobája padlóján leendő ura naplójának lapjait. Ettől fél az ember­ külföldön oroszokkal találkozni, jegyezte meg egy mérges moszkvai orosz ezredes egy elegáns kis német fürdőhelyen Kittynek és az anyjának, Scserbackaja hercegnőnek. Ez azonban jóval korábban történt, nem is tartozik ide, csak eszembe jutott. No és a pirulás? ELSŐ RÉSZ Annyira, de annyira fölényesek az emberek az élettel szemben. Mélykék égbolt, január közepe, a napsütés bevilágítja a szobát, bevilágítja az ab­lak előtti ezüstfenyőt. Az egyik oldalát, mert a ház felőli, árnyékos rész csaknem feketén marad. Kora délután élesen besüt, ha az íróasztalhoz ülök, égeti az ar­com. Hamar leég. Hamar pirulok. Mikor az anyám rájött, hogy a férje megcsalta egy kolléganőjével, hisztériás rohamot kapott. Azért roham, mert nem hagyta abba, nem bírt lejönni róla, hívni kellett az ügyeletet. Úgy vitték el valami pólya­féleségbe csomagolva, legalábbis erre emlékszem. Kellett vagy nem, kihívták a mentőt. Emlékszem az arcára. Vagyis épp az, hogy nem emlékszem az arcára, de akkor mire, mert azért, úgy látszik, mégiscsak emlékszem. Boldogság, boldogtalanság, és így tovább, jó, nem jó, a férjének viszonya van a munkahelyén egy nővel, mi más legyen? Mint viszony? Minden viszony. Nem minden viszony? Lefogja az anyukámat két mentős, ráhúznak valami inget, zsákvászon zubbony, hordágyra nyomják, viszik kifelé, ez micsoda? Összevissza dobálja magát, sikoltozik, kiabál, erre nem emlék­szem. Lekötözték volna? Hangok nem maradnak meg. Süket emlékezet. Örökre megjegyzem, azonnal elfelejtem, nem találom el, látom magam előtt, de mi az, amit látok? Honnan jöhetett rá az apám nőügyére, valaki elmondta neki? Odamegy hozzá, és közli vele, hogy édesem, a férjed kefélgeti a Rózsikét, tudod, ismered te is, azt a helyes kis butaarcú, nagy mellű lotyót a csoportjából? 2

Next