Jelenkor, 2011. július-december (54. évfolyam, 7-12. szám)
2011-07-01 / 7-8. szám - Bernhard, Thomas: Novella: Goethe mekhal
THOMAS BERNHARD Goethe mekkal Huszonkettedike délelőttjén Riemer figyelmeztetett, hogy a fél kettőkor Goethénél teendő látogatásom során egyrészt halkan, másrészt mégse túlságosan halkan beszéljek ezzel az emberrel, akit most már mindenki csak úgy emlegetett, mint a nemzet legnagyobb nagyságát és egyszersmind mindmáig a legnagyobb németet, mert egyrészt van, akit szinte ijesztően tisztán hall, másrészt van, akit meg már egyáltalán nem hall, és nem lehet tudni, mit hall és mit nem, és bár a halálos ágyán fekvő, egész idő alatt többé-kevésbé mozdulatlanul az ablakra meredő géniuszszal folytatott beszélgetésben csak a lehető legnagyobb nehézségek árán lehet eltalálni a megfelelő hangerőt, de mégiscsak lehetséges, mindenekelőtt az érzékszervek maximális figyelme által, hogy ebben az immár tényleg csak szomorúságra késztető beszélgetésben az ember pontosan megtalálja azt a középutat, amely a most már mindenki számára láthatóan végpontjára érkezett szellemnek megfelel. Ő, Riemer az elmúlt három napon többször is beszélt Goethével, két alkalommal Kräuter jelenlétében, akivel Goethe állítólag megfogadtatta, hogy mindvégig, egészen a legutolsó pillanatáig mellette marad, egyszer mégis egyedül, mert Kräutert állítólag annak következtében, hogy Riemer megjelent Goethe szobájában, hirtelen rosszullét fogta el, és ezért menekülésszerűen távozott, mire Goethe, mint a régi időkben, azonnal A Kételkedő és a Nem-kételkedőről kezdett Riemerrel beszélni, ugyanúgy, mint március elején, amikor, így Riemer, Goethe minduntalan ezt a témát hozta szóba, minduntalan és mindanynyiszor a lehető legéberebben, miután, így Riemer, február végén szinte kizárólag, mintegy mindennapos reggeli gyakorlat gyanánt Riemerrel, tehát Kräuter nélkül, vagyis anélkül a Kräuter nélkül, akit Riemer minduntalan a goethei haldoklásra leselkedő gonosz szellemnek nevezett, a Tractatus logico-philosophicus-szal A novella eredeti címe: Goethe schtirbt - ilyen hibás helyesírással (helyesen: Goethe stirbt). A szándékos helyesírási hiba nyilvánvaló összefüggésben van az egész novella csúfondároskegyeletsértő tendenciájával, amelyet még nyomatékosabbá tesz az a körülmény, hogy Bernhard írása eredetileg 1982-ben, Goethe halálának 150. évfordulójára jelent meg a Die Zeit című hetilapban (könyv alakban először 2010-ben, a Suhrkamp Verlag kiadásában). (A ford.) Thomas Bernhard idén lenne nyolcvan éves.