Jelenkor, 2015. január-június (58. évfolyam, 1-6. szám)

2015 / 1. szám - Oravecz Imre: Ókontri (részletek egy regényből)

ORAVECZ IMRE Ókontri 9 Mióta Jack Willett a tetőn a kerítés közelében kihelyezte a csapdáját, mindennap megnézte, hogy megfogta-e a pumát, vagy ha üres volt, frissre cserélte benne a nyers csalihúst, mert a nagy macska finnyás, a büdös húshoz nem nyúl, nem kell neki. A nyomok egyértelműen azt mutatták, hogy ott jött be, a kerítés alsó és középső drótja közt, egy csapáson, ezért a rugós vasszerkezetet oda tette, a csa­pásra, amely egy kis tisztást keresztezett. A tisztást bozótos övezte, úgyhogy lo­von meg se lehetett közelíteni. Ez a napi inspekciót megnehezítette, a csapda szempontjából viszont kifejezetten előnyös volt: a marha nem járta, így nem for­dulhatott elő, hogy véletlenül belelép. Azt meg, hogy embert, birtokháborítót se fogjon, a csapdázó azzal igyekezett elkerülni, hogy a drótkerítésre egy cetlit tű­zött e szavakkal: VIGYÁZAT, CSAPDA! Árvaiék is mindennap kijártak, hol Steve, hol az apja, hol Willett-tel, hol nél­küle. Ma Steve ment, egyedül. A bozótoshoz érve leszállt a lóról, egy fához kötötte, és gyalog folytatta útját. Eredetileg nem ide indult. Egy felfúvódott bikát keresett, és egyszer csak ezen a környéken találta magát. Gondolta, ha már itt van, egy füst alatt elintézi ezt is, a megtekintést. Ennél többet, ha meg is van a puma, úgy sem tehet. Nem volt nála puska, pedig Jack Willett a lelkükre kötötte, hogy puska nélkül ne közelítsék meg a csapdát. Előfordulhat, hogy az állat elszabadul, és rájuk támad. Meg különben is szükség van rá, azzal kell neki megadni a kegyelemdöfést. így mondta, kegye­lemdöfésnek nevezete a lelövését, holott nem az, attól hogy megfogták, még nem haldoklik, de Jack Willett szeretett túlozni, szerette a nagy szavakat. Steve először habozott, de aztán meggyőzte magát. Nincs ebben semmi rizi­kó, odalopakodik, észrevétlenül megnézi, és máris jön vissza. A bozótos szélén megkereste a csapást, és behatolt a bokrok közé. Ismerte az utat, de a csapás különben is vezette. Sok ágat letördeltek már maguk előtt, de helyenként még így is le kellett kuporodni, fejmagasságban úgy összefonódtak a gallyak, hogy széthajtogatásuk lehetetlennek bizonyult. Nem akart zajt csapni, figyelte hova, mire lép, de így is megroppant a lába alatt egy-egy hullott gally. Még messze volt a tisztás, amikor morgást hallott. Megállt, fülelt, hogy jól

Next