Jelenkor, 2016. január-június (59. évfolyam, 1-6. szám)

2016 / 1. szám - Nádas Péter: Borus idill. A német romantika vigasza

NÁDAS PÉTER Borús idill A német romantika vigasza Mintha senki nem említené a képeit. Legalábbis a személyéről és a munkáiról általam olvasott irodalomban nem. Munkáinak kritikai értékeléséhez minden bizonnyal sok más, ennél jelentő­sebb ismeret is hiányzik. Roppant méretű és roppant kvalitású tudományos mű­vét, nyelvileg végletesen precíz történeti, esztétikai, antropológiai tárgyú esszéit, sajátosnál sajátosabban megkomponált regényeit igen kevesen ismerik. Hát még költészetét. Ami hiúságtól mentes, minden feltűnést kerülő alkatától még halála után sem lehet idegen kényelmetlenség. A saját tapasztalatom azt mondja, hogy az ember nem föltétlenül abban determinált, amiben determináltnak gondolja magát, ám a véletlenbe és az esetlegesbe alaposan belesodort sorsának van deter­mináns árama. Alkati adottságain kívül is többféle magyarázat lehet még rá, hogy miért maradt pályájáról kilökve, a szélen. Életműve a mai napig miért ma­radt ilyen méltánytalanul ismeretlen. Megpróbálok néhány okot felsorolni. Egy viszonylag zárt, nyelvében és kultúrájában speciális enklávéból, a német nyelvű Prágából származott. Jörg Jungmayr és Hans Dieter Zimmermann mun­kái jóvoltából tudjuk, hogy milyen gazdag és rétegezett kulturális világ volt a prágai. Jelentős szellemi mozgalmak és mértékadó irodalmi divatok mégsem provinciákon, nem nyelvi kisebbségek körében élők között tenyésznek. Ezt józa­nul tudomásul kell venni. Egy nagy nyelv főárama ösztönösen idegenkedik a kisebbségi pozíciótól. Jobbára nem is érzékeli, hogy a centrum mozgalmain kívül létezik még pozíció. A provincia lépésvesztésben él a centrummal szemben, lom­ha, maga is folyamatos küzdelmet folytat a hátrányos helyzete ellen. Mégis min­dig elkésik, mindenről lemarad. Olyan hagyományokhoz ragaszkodik, amelye­ket rég el kellett volna hagynia. Unalmas. Olykor profétikus. Csontkonzervatív. Ám ha valamivel kisebb hévvel lépünk közel hozzá, akkor azért világos, hogy miért követi el e főbenjáró bűnöket. Álló nap nem csak saját magával foglalatos­kodik, ezt a luxust nem engedheti meg, álló nap egy másik nyelven, egy másik kulturális közeggel érintkezik. A közös élethez olyan jellegű orientációs ponto­kat kell keresnie, amilyenekről a centrum a maga nyelvi és fogalmi önelégültsé­gében álmodni nem merne. Miközben figyelemmel kell kísérnie a nyelvi főárat

Next