Jelenkor, 2018. július-december (61. évfolyam, 7-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Tóth Krisztina: Nézőtér; Tűztér; Játszótér
Tömték papírral. Füstölt, de nem égett. Találgatták, hogy mért nem megy nekik. Összevesztek és felhívták a céget, de már senki sem vette fel. Pedig a vers előre mondta az egészet. Ha megtalálják majd, tűzre vetik. Mindig itt kellett megvárnom anyát. Megállt a füves részen, néha késett, keresgélte a mutáns lóheréket, és lepréselte őket, ha talált. Egész testeddel lendítsd magadat, és ha a keresztrudat már elérted, ne billenj vissza fejjel, ugye érted, meg kell ott fenn az egyensúlyt találd. Leesni nem szabad, csak visszamászni. Anyám halott. Ez a síró mutáns meg sose fog oda jutni, soha járni, hopp, jószerencse, megvagy, most mutasd meg, van-e a régi babonában bármi, mutass nekem egy jó erős rudat fenn!