Jelenkor, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1833-09-11 / 73. szám

tás útja törvény­­szerint szabad és tár. Az 51k .. szabadságot enged a’ jobbágyoknak földesuraikkal minden úrbéri tartozásuk, sőt a’ nemes telki és királyi haszonvételek iránt is ideigtartó szerződésekre léphetni. , Scitovszky János rozsnyói megyés püs­pök ur Gömör tek. Akinek f. hón. sikán tar­tott közgyűlésük alkalmával,­lső Ferencz apost. fels. Királyunk Pozsonyban készült, jól talált ’s igen ékes foglalatú képmásával kedveskedett, melly a’ megyei teremben föl is függesztetett. — Krassó Jakabfy Kristóf ur helyett, ki országgyűlési követségéről ön­­kényleg mondott le, Petrovics Tivadar tiszt. fősz.biró urat választó képviselőjévé. IV- Duna gőzhajó­ fedeléről Szeged mellett sept. Zikán: Duna uj gőzhajónkon Zimony­­tól fel Szegedig a’Tiszán egy kis próba-utat tevénk. E’ hajónk megjelente a’ két part­­melléki népben igen különböző­ benyomást okoz. A’ Ráczok hallgatva bámulnak ’s fe­leségeik keresztet hánynak magokra, a’Ma­gyarok pedig lármázva örülnek, ’s gyalog, lóháton, kocsin versenygve futnak velünk, ’s hajónkkal. Reményijük ezen kis út, töb­bek közt azon hasznot is fogja hajthatni, hogy Soltban vagy Némiben fel fog lobban­ni a’ jobb és tökéletes’ után szomjazó vágy. S. Pest városa I. September 8dika (vasár­nap és kisasszony ünnepe) hajnalán bor­zasztó történetre viradt. Ugyanis egy tisztes nemes háznál iszonya­lmas gyilkolást köve­tett el egy 18 — 19 esztendős suhancz (Német Ferencz Répcze-szentgyörgyi fi Vas vgyé­­böl) ki azon háznál ezelőtt nem rég apród­­inasi szolgálatban volt. A’ váczi utczára sar­kalló hajóutcza szögletén, nem messze a’já­tékszíntől fekvő saját háza felső emeletén (alsó része csupa árusbolt) lakott özvegyi csendben ’s boldog középszerben­­. Pasch­­gall Genovéva asszonyság néhai Rotth József táblabiró, Csongrád egykori országgyűlési követe ’s több fő nemzetiség jusai igazgató­jának elmaradott hitvese, néhány még neve­letlen gyermekeivel ’s egy pár szolga-cse­léddel. A’ nevezett ficzkó rablási szándék­ból 7kén estve, azon szili alatt, hogy más nap útnak indulandó, reá bírván a’ házi inast hogy szobájában neki éjjeli szállást enged­ne, éjfélutáni 3 óra tájban egy kiköszörült asztal-késsel legelőbb is szállást­ adott inas hálótársának nyakát metszé, azután halk szó­zattal bekéredzkedvén a’gyermekek zárt há­lószobájába, a’ 9 esztendős Istvánka szaván megismeré őt ’s mint volt inasukat bebocsá­­tá, mire a’ dühödő szörnyeteg ez ártatlannak is rögtön nyakát szegvén testét a’meggyilkolt inas ágyára lökte, azután növekedőbb vadság­gal magára a’ házi asszonyra rohanván an­nak is torkát vágta el; az édes anya és ön életéért a’ sötétben küzdő kisasszonyt pe­dig számos majd halálos sebekkel borítván el, a’ földön vérében fetrengve hagyta, ki még mostanig is élet s halál közt van. Csak a’ leg­kisebb fiú László maradt sértetlen. E’ rémitő mészárlás közben a’ felkonczoltak sikolto­­zásira föleszmélvén a’ külső szobában fe­­kü­dött asszony-cseléd, a’ reá is gyanitólag következhetett veszély elől a’ házpadlásra surrant ’s az ajtót magára csukva tűz- és jaj­­veszékelésivel jelt adott a’ szomszédoknak ’s éjjeli öröknek, kik is a’ színháztól idé­zett hajdúkkal ’s néhány szomszédháziakkal a’ szerencsétlen ház kapuját betörvén, hosz­­szu kutatás után, a’ robaj közt a’ kapu alatt álló sajtáros láda alá rejtezett vérrel­ ázó gyilkost kifürkészték ’s azonnal kötözve álta­­dák a’ városi törvényhatóságnak. Vallatás­kor a’ gonosztevő rettentő tettét minden kö­rülményestül önként elismerte. A’ kisas­szony szorgos orvosi ápolás alatt van; az erő­szakosan kivégzettek pedig 9ke délutáni 5 és 6 óra közt takarittatván el, már sírban nyugszanak. Temetésökre itt még alig látott sokasága nép (Budapestnek legalább f­ia) a’ gyászházat ’s menetet környező ablakokat, utczákat ’s tereket (piaczokat) egészen el­lepő özönben sereglett össze, ’s könybe láb­­badt komoly sajnálkozás ’s egyetemi bánat­tal kiséré, férje’s illetőleg édes atyja ham­vaihoz az ártatlanul kimúltak tetemeit; így ama’boldogtalan rokon halála, bár nem azon temetési díszben részesült szolgáért is. Losoncz jud­aikán. Itt a’ múlt decembe vikén állott föl a’ helybeli ref. főiskolai ta­nuló fiatalság között, a’nagy tiszt, consisto­­rium­ jóváhagytával, t. t. Steller János prof. fölügyelése, ’s t. t. Homokay Pál ékesszó­­lási tanító (a’ selmeczi magyar lit. társaság alapitója) előlelte alatt egy a’ nemzeti nyelv csinosbulását magokra nézve tárgyazó egye­sület, „Magyar nyelvgyakorló társaság név

Next