Jelenkor, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1834-05-28 / 43. szám

gok állását látván, inkább várakozni valának készek, ismint rögtön munkáltatás által a’ le­­­gények követelésöknek teljesítését szükséges­sé tenni. Egy előkelő úr különösen bizonyossá ten, hogy ő inkább sárga ruhában követi a’ koporsót, mintsem fekete öltözete sürgetése miatt a’ nyakas legénységnek módot nyújtson kenyérre. Országunk szemei rajtunk, mond az ollóhős, még egyszer mondom, és a’ sors úgy hozá, hogy mi álljunk elsők a’ veszély piaczára ki; de bízom benne: megmutatjuk erős lelkünk által, mikép mi az emberek nem kilenczed része, mint szokták mondani, ha­nem kilenczszáz vagyunk egyben. Guthrie tű­­bajnok úr még hozzá téve, hogy a’ szabó­legények vezéri mindnyájan olly nyulszívű gyáva vitézek, kik saját árnyékuktól is meg­rettennek, ’s egy testőr katona láttára halálra rémülnének; hogy tovább, már többen meg is szöktek a’ városbal, félvén ne hogy ismerni tanulják a’ börtönben­ lakást. Valamennyi in­dítvány egyező akarattal fogadtatott el. Az alsóházban más, btkán az izlandi ti­­zed-inditványról folyván a’ vita O'Connell igy szólt: ,,A’ kormány Izlandban minden esz­közt megpróbált, csak azt, melly orvosolhat­na, nem. Miért nem bánik Anglia Ir­landdal úgy, mint Skótziával ? Skótziában a’ nép 11. Ká­roly idejében minden erejéből harczolt olly egy ház felállítása ellen, melly vallásával el- I­­nkezék. Izland és Skótzia közt csak azon különség volt, hogy akkor a’ skótziai fő és alsó nemesség nagy része a' néphez’ hajlott. Végre, szerencséjükre a’ skótoknak, kiütött az lebbiki zendülés, ’s a’Whigek, kiknek a’ skótt segedelemre szükségük volt, azzal vásár­­lt­itták meg azt, hogy nekik olly egy házat ad­tak , melly­hez ragaszkodának. E nap óta Skó­­tzia jólléte népessége idomához képest növe­­kedék. Tegye a' ministerium a’skótt prózát Izlandban is meg, s bizonnyal ugyanazon kö­vetkezményt tapasztalja. Örömest áldoznám fel legkedvesb törekvésimet, ’s ny­ugton lépnék vissza a magányos életbe, ha a’ ministerium olly tervet állítana föl, melly Irlandnak igaz­ságot ígérne, megszabadítván olt a’ népet azon kötelezés alul, hogy más vallás lelkészeit fi­zesse. Tegyétek azt, s meglássátok, mi há­lát arattok.“ Ezután rajzolá a' szónok azon véres jeleneteket, mellyek ez utóbb időkben Izlandban az erőszakos tize­d-csikar­ások alkal­mikor történnek, hol protestáns lelkészek ve­zetik a katonaságot katholikus parasztokat zsarlani ki. Ócsártotta a’ nép viseletét, ká­­baság, ’s vétségnek nevezvén illy bánásmód­ját (olly beszéd, mellyet O'Connell azelőtt mindig kikerült) de mentségül a’ törvények bironyit ’s az igazgatás visszaélésit hozta föl. Emlékezteté, hogy Angliának az izlandi se­reg 1,300,000 fontba­ kerül, mellyre csak a’ tized-végrehajtás miatt van szükség. — Ang­lia 20 millió font stéget áldozott úgy mond, a’ nyugotindiai rabszolgák felszabadítására. Tized része is elég lenne annak Izland nyu­galma visszaállítására. Javasló azután, hogy söt a’ mostani tizedből a’ papság áldozzon föl, (mi a’ nélkül is megtörténik a’ mostani indít­ványnál fogva, illő lerovás gyanánt a’ jöve­delem jövendő biztossága végett) más ötöd­részt a’ nagy birtokosak engedjenek el, kik ötödrészt a' status, a’ többi f­eli maradt s részt *az ország (Izland) fizesse telekadó gyanánt, ’s ez megváltható legyen husz évi jövedelem közép-számolata­­szerint. A’ fenálló jusok a­­zonban ne szenvedjenek ez által ; minden mos­tani birtokos, élte napjáig tizedét teljesen hoz­za; jövendőre nézve pedig semmi protest, lel­kész se kapjon olly egy­házkörben tizedet, hol semmi protestáns s ennélfogva dolga sin­csen. Olly egyházkörben azonban, hol a’ la­kosoknak csak ide is protestáns, eddigi ti­zedét vonja. Ez valóban még is szép javas­lat! ’s kérdi: valljon Angliában a’dissenter községek, mellyek angolokkal kevervék, il­ly­est elfogadnának e? Az olly­an egy­házkö­­rökkül, hol semmi protestáns lelkész sincs,­­ járó tizedek, közös­ pénzalappá gyűjtetnének kórházakra ’s egy­éb jótékony czélokra. Sőt örömest kérdezné: valljon ezen alap egyik részén nem lehetné­k apró telkeket vásárlani a’ szegény katholikus lelkészeit számára*? E’ megjegy­zés nagy mozgást okozott a’ házban , mivel köz hiedelemnél fogyást az izlandi lel­készig, és nép semmi segedelmet sem várt ed­dig a­ statustól. Kozza is tévé­s Council tüstént, hogy ő ezt megbízás nélkül mondja, ’s azon koczkára, hogy népszerűtlenné tegy­e magát. Kész azonban minden tekintetet , sőt saját érzelmeit is föláldozni, ha első ’s egy ellen óhajtása, t. i. Izland megbékélése el lesz ér­ve. Örömest elfeled e’ czél miatt minden múl­tat, ’s első lenne a’ ministereket mint Izland békeszerzőjit üdvözlendő.­— Stanley status­­titoknak erre örvendve örvendő meglépéssel válaszolt; a’ beszéd illy hangjáért ’s a’ keserű szemrehány­ástól tartózkodásért a’ kormány ne­vében teljes őszinte köszönetet mondott a’ szónoknak; ékes beszédei közt ezt legékesb szónoklatának állitá, mert az nem­ csak baráti, hanem ellenségei szivét is megindító, kik

Next