Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-09-16 / 74. szám
vessék félre. Felszámlálja ezután azokat, mellyek az első, úgyszinte mellyek véleménye szerint a’ 2 dik osztályba tartoznak. Sir R. Peel faluról viszszatért, ’s megjelent az ülésben, mellynek megnyittatása előtt a’ külministerségben mintegy 200 ministeri alsóházi tag tanácskozott a’ szükséges rendszabályokról, mellyeknél fogva békés kimenése legyen e’ vitás dolognak. A’ Times azzal támogatja a’ felsőház által uj indítványokkal elnyomoritott törvényjavaslatot, hogy minden okos ember általlátja, mikép valami még is jobb mint semmi. Gyönyörű gyámok! — Az alsóházban aug. 28án bizonyos Thomson sajnát fejezé ki azon, hogy a’ kereskedői viszonyok Anglia ’s Francziaország közt a’ franczia kamarák vonakodása miatt nem juthattak szabadelműbb alapokra, mihez képest azt határozd az angol kormány Francziaország ellen, hogy mindazon esetben visszatolással fog élni, mellyekben a’ franczia kormány az angol árukra magasb beviteli vámot ró , mint más országokból szállított hasonló czikkelyekre. Általjában véve a’ franczia kormány nem legőszintébb szövetségese Angliának. — Az alsóház ülésére aug. 31 én nyugtalanul várt a’közönség. A’ szónok már 3 órakor székébe ült ’s 6 óráig a’ ház folyvást kérelmekkel foglalkozott, mellyekben 2000—3000ig terjedő aláírók keményen ellenmondottak a’ felsőház által tett indítványoknak, ’s azt sürgetők: vetné el azokat az alsóház. Néhány kérelmet meg ellenkező értelemben Sir R. Peel ’s a’ pártjabeliek nyújtottak be, azt kívánván, hogy az alsóház a’ törvényhozás másik ága mellé rendelt hatalomhoz ne nyúljon. A’ vita élénk volt ugyan, de nem olly mérges, mint hinni lehetett volna. Nemourség kíséretestül ’s néhány más úrral a’karzat jeles idegenek számára szánt részén már kora délesti órákban foglalt helyet. A’ ház asztalára tett utolsó kérelmek nyugtalanul fogadtatnak, ’s a’J. Russell lord után kiáltás elnyomá azokat, kik megjegyzéseket szándékozának azokról tenni. Végre jelenti a’speaker, hogy a’ belministernek van szava. (A’ figyelem általányos mozgása.) A’ új lord fölkel ’s mondja: A’ nyugtalanságnak nem élénk érzése nélkül készülök, urak, a’ lordok háza által a’ községi törvényjavaslatba szőtt indítványokat a’ ház vizsgálata elé terjeszteni, úgy vélem, urak, itt nem csak arról van szó, mint közönségesen, ha valljon a’ másik ház által tett módosítások jöke vagy roszak, hanem e’ kérdésnél sokkal fontosb és általhatóbb tekintetek jőnek szemügyre. A’ számos kérelem, mellyekrűl értesitteténk, olly kérelmek, mellyek valamennyien számos igen lisztes aláírással födvék ’s oda mutatnak , hogy a’ bennünket elfoglaló kérdés a’ nemzet valamennyi osztályai közt élénk izgást okozott. („Oh! oha az ellenző padokon, harsogó tetszés a’ministeri oldalon.) Azt mutatják, hogy aggodalom, ’s több mint közönséges aggodalom uralkodik, melly attól tart, hogy a’ lordok háza által a’ községi törvényjavaslaton tett másitásokban valamikép megegyezünk,s ezáltal az alsóházat, annak bélyegét’s hatalmát, mint a’ népi érdek képviselőjét, koczkáztatjuk. Még egyszer urak, az izgás nagyi, ’s majd nem közös a’népben, ’s habár megvallom is, hogy az némelly indítvány jelentőségére, ’s értékére nézve előttem túlzottnak látszik is, de még sem átallom kimondani, hogy ezen izgást jobbadán azon mód okozta, mellyel... (itt dörgő tetszéskiáltás vágott a’ minister szavába, úgy hogy végszavait a’karzaton nem lehete hallani, sem érteni). Én meg vagyok győződve úgymond a’ ns. lord továbbá, hogy ha minden a’ rendes törvényhozás útján ment volna; ha a’ lordok háza, az ezen ház által mind a’ három rendű olvasás alatt szavazás nélkül elfogadott törvényjavaslatban, csak oly módosításokra korlátkozott volna, mellyek annak hiányai javítására látszottak szükségeseknek; ha, mondom, a’ másik ház illy úton járt volna, meg vagyok győződve, hogy az ország értelme valóban egészen más volna, mint most. De, urak, fájlalva mondom, hogy ámbár a’törvényjavaslatnak a’ másik ház elé nyuttatásakor nem jelentkezett általányos ellenzés a’ javaslat elve ellen, a’ ni lordok még is olly lealacsonyító véleményeket nyilatkoztattak ki e’ ház, e’rendszabály ’s nép ellen, mellynek javára czéloz az, hogy az országnak természetesen élénk elkeserülést kelle értenie. Ezen elkeserültség tízszeresen növekedett, midőn a’ lordok háza egy gentlemant idéze korláti elé, ’s elszivelte,félbenszakasztás az ellenző fél részéről, ’s „rendre! rendre!ó kiáltozás, tetszés a’ministeri oldalon ’s elszivelte, mondom, hogy az, a’ helyett hogy küldési jogainak védelmére szorította volna beszédét, inkább e’ tisztes ház ellen olly szenvedélyes és sértő kiejtésekkel élt, minőket semmi parliamentgyűlésnek, melly saját méltóságát tiszteli,korláti előtt megengednie nem kellene (tetszés). Én részemről a’ felsöházat e’ teremben megsértetni nem engedném. Altaltért a’ minister ezután a’ czikkelyekre, mellyeket a’ felsőház módosítás gyanánt a’ javaslatba indítványul aggatott, ’s elfogadott. Két osztályba rendezi azokat, az elsőbe ollyakat,mellyeket az alsóház elfogadhat,a’másodikba pedig ollyakat,mellyeket félrevetni javasol. Elfogadhatónak állítja mindazon indítványt, mellyek a’ törvényjavaslat elvét nem másítják meg; elvetendőknek azokat, mellyek azt megmásítanák; ide tartozóknak monda: az eddigi községi tanácsnokok föltétlen megtartatását; a’felhatalmazó czikkelyt(kit lehessen t. i.a’ tanácsba megválasztani) a’szakadékosak jogai ’s névszerint parliamentválasztási joguk megtartatását; az angol egyház tagjai előjogát a’ dissenterek fölött. Ohatását fejezé ki egyszersmind, bár az országos fa-