Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-09-16 / 74. szám
szék megalázó állására száll alá, melly az ország szentségében megsértett törvényszolgáltatása omladványin alapszik. ’S e’ nyomom helyzetbe ’s állapotba minden pillantásban eljuthat a’ kormány önkényes szeszélyü vádtétele által, mig a’britt lordház csupán ’s egyedül az alsóház vádtételére változik politikai törvényszékké, az amerikai tanács szinte csak a’ képviselőház vádjára, melly csak statustisztviselőket vádol, az amerikai tanács pedig politikai tehetetlenségnél egyéb büntetést nem szab , a’ tett dolgot mindig az esküttszék bírálván. A’ pakrkamara már úgy is eléggé elgyöngült, elég veszteséget szenvede. Tagjaiban megcsonkítva, életi szakadékától (a’ származékosság, Erblichkeit) megfosztva, ’s épen most kitűzve peczézve olly pörben, melly idegen vala előtte,’s mellyet szerencsétlenül toltak rá, meg kell azt végre kímélni méltóságában, különben elsülyed. Álló sajtó-törvényszék, mellyet a’ szüntelenül zavart párthullámok csapdoznak, csak hamar tehetlenségbe fog merülni. Akkor a’ kikiáltott, elméltatlanított, ’s politikai halál érte partkamara csak választás által fog újra föléledhetni. Választható pairkamara tehát a’ törvény mulhatlan következése. Jól van! De bár csak ne ezen úton jutnánk oda! ’s ha valóban oda jutunk, akkor a’ választott pairekből állandó kamara bizonnyal nem fog az esküttszék kifosztatása által gazdagulni akarni! (Nagy benyomás.) Tudom , nagy a’ gonosz, melly környez benőnket,’s panaszlom azt többekkel; keressük föl okait, ’s fel fogjuk találni, ’s ha nem olly könnyen találandjuk fel is a’ gyógyszert, legalább óvakodunk , nehogy a’ gonosz sulyositását gyógyeszköznek vegyük. Távol legyen tőlem azon gondolat, hogy a’ gonosz rajzolgatásával mintegy diadalt ülljek. Végellen az; de nem is tegnap vagy tegnapelőtti vagy három év előtti, mint hinni látszanak, ’s egyedül a’ sajtó szabadosságában fekszik e? Elég öreg vagyok nyíltan megmondhatnom, mit gondolok ’s mit láttam. Ötven év óta nyittatott meg az erkölcstelenség nagy iskolája , mellynek tanjai (doctrine) hatalmasbak valamennyi nyilványos lapokénál, ’s az egész világon viszhangoznak. Ezen iskolát az események képezik, mellyek úgy szólván szünetlenül fejletlének szemeink előtt. Tekintsük csak által az első revolutio napjait: October Gát; augustus 16ét; január 31ét; május 31 ét; Fructidor 18át; Brumaire 18kát. Itt megállapodom. — Mit látunk a’ revolutiók e’ hosszú sorában? Az erőszak ’s hatalom győzelmét a’ megállapított renden ; ’s pedig olly tanok segítségével, mellyek e’ győzedelmet még törvényszeríték. Mi engedelmeskedtünk az erőszak ránk rakta uraságnak egymásután; megünneplők egymásután a’ legkülönfélébb tanokat , mellyek tiszteletbe jövének. A’ tisztelet kialudt, mondják! Lelkem mélyében fájlalom azt de mit tiszteltek ötven év óta? A’ hit feldúlatott! Egyik hét a’ másikat semmité meg, egyik a’ másikat dönté halomra. E’ próba az emberiségre nézve igen igen kemény volt’s ez megdőlt alatta, így az uraság legmélyebb alapjától fosztatott meg, ’s üldöztetett, mint erőszaknak kitűzött martalék, mellyre a’ legroszabb szenvedélyek csapkodnak.— ’S ezért minden vesztve volna? Nem, Isten nem vonta még el kezét, a’ saját képére teremtett embert nem méltatlanította el; az erkölcsi érzés, mellyet vezérül ada neki, ’s melly nagyságát teszi, nincs kiirtva, nem is lehet kiirtva belőle. Benne, ’s egyedül benne a’ gyógyszer, mellyet kerestek. Azon gyógyeszközök pedig, mellyekröl a’ tanácselnök ura olly bizodalommal szólt tegnap, ’s mellyekben én csak a’ jóérzelmű de ingerlett férfi csalódását látom, csak a’ kétségbeesés cselekvései, mellynek értelmét szükségével együtt el látszattunk veszteni; pedig ez annyi fáradságon , fájdalmon ’s véren vásároltatott meg! Én elvetem e’ szomorú eszközöket, elutalom magamtól ama’ törvényhozói találmányokat, mellyekböl álnokság lehet, az erőszaknak e’ testvére, az erkölcstelenség ama’ második iskolája. Legyen több bizodalmunk országunkba’s adjuk meg neki a’tiszteletet, melly illeti őt! Uraságtok ez országban végetlenül sok nemes érzelmet találnak; forduljunk ezekhez; meg fognak ezek bennünket hallgatni, ’s válaszolandanak. (Zajos kitörése a’ tetszésnek az ellenzési oldalról.) Gyakoroljunk nyíltságot, egyenességet, lélekismeretesen osztott jogot’s józanul alkalmazott kegyelmet. Ha revolutio ez, az ország megköszönendi azt nekünk, ’s a’ gondviselés megáldandja fáradságunkat ! “ E’ beszédet hosszantartó zajos tetszés meg taps követé a’ legszélső padokon. Midőn a’ szónok a’ szószéket elhagyja , számos követ elébe siet, ’s kéz szoritva kíván neki a’ szép beszédhez szerencsét. Az elnök megjegyzi : Duchesne urnak (valami gyönge ministeri követ) van szava. Nagy kaczaj. Thiers fölkel, hogy e’jeles beszéd hatását gyöngítse, de ismét leül, mintha nem tudná magát elszánni, mit tegyen. Végre Broglie, Guizot, Duvergier de Hauranne ’s többek ismételt unszolására megindul, ’s a’ szószékbe lép, de több elmúlik tiz percznél, míg a’ csönd annyira helyre áll, hogy szólhasson. Végre csakugyan megszólal, ’s megczáfolni igyekszik Roger-Collard imént hallott előadását. — SPANYOLORSZÁG. Egy bayonnei levél aug. 2-éről Catalonia jelen állapotjáról igy elmélkedik: Itt csak liberálisok és carlositák közt van harcz, a’ krisztinapárti juste millen semmi részt nem vesz abban. Olly nép, melly felsőségét ablakon hányja ki ’s tisztviselőit