Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-11-21 / 93. szám

kevés hónap alatt minden tanító és tanulóház nél­kül (mert tulajdon szűk házokban foly a’ taní­tás) annyira vivék a’ mind két nemű oláh gyerme­keket, hogy a’ nagyobbak ’s jelesbek magyarul meg­lehetősen olvasnak, írnak, csevegnek és tanítják a’ kisebbeket; ’s csinosak annyira hogy piszkost és bátortalant közöttük nem láthatni. Egy reggeli oda érkeztemkor, igy mond a’ levelező, a’ gyer­mekek vidám csoportja hangos „jó reggelt“ kí­vánt nekem. Szép reggel volt! Tresztiának, gon­dolám magamban, arany bányája van, de iskolája többet ér aranynál, Érd. Hír. ANGLIA. Brougham lord újra magára ingerlé a’ papi­­rokat. Az Edinburgh-Reviewban egy czikkelyt olvashatni, melly következő czime: „A’ parlia­ment utolsó ülése, a’ felsőház.“ E’ czikkely védel­mezi a’ felsőházat mint intézvényt, de tetemes ja­vításokat ajánl ’s mond részére szükségeseknek. Efölött a’ czikkely szerkezete ollyan, hogy be­lőle mind a’ conservativek, mind a’ radicalok he­lyeket idéznek, mintha az ő irányukat pártolná az. A’ czikkely szerzőjének Brougham lordot tartják. Egy Courier­ közlötte helyen többek közt igy szól: „Az előbbi ministeriumok igen értették, hogy létük az udvar kedvezésétől, a’ peerek hajlandóságá­tól ’s bizonyos lépcsőig a’ néptől is függött, a’ mostani pedig nem csak érzi, de tudja, hogy a’ nép tetszése ’s vonzalma tartja őt fen. A’ nép e’ tetszését a’ tervlapok ugyan nem akarják megenged­ni, de a’ többi független lap igen is bizonyosnak hirdeti azt.“ Azonban noha javíttatni javasolja e’ czikkely is a’ felsőházat, határozottan ellenmond mindazáltal választás általi összeállittatásának. Pedig ezen utolsó véleménynek nem csak a’ ra­dical lapok, de még a’ministeriek, sőt magok a’ ministerek is kedvezni látszanak. — Egy fran­­czia újság szerint d. Carlos hónapos költsége hi­teles kútfők után öt millió frankra megyen: „Ez, úgymond a’ lap, királyságnak ország nélkül egy kevéssé még is sok.“ — Az agricultural society (gazdasági egye­sület) évenként lakomát szokott tartani. Ez idén Stanley lord volt az elölülő, és midőn egészsé­gére áldomást mondottak, jeles beszédet tartott Anglia aristokratiájáról, mellyel nevét az egybe­­gyült vendégek összekapcsolták. Miután az angol aristokratiáról azt mondotta, hogy belé tartozik mind az, kit születés, vagyon ’s egyéb kül vi­szony a’nép hegyébe magasztalt ’s hogy egyszers­mind az minden érdemnek nyitva áll, igy zárá be­szédét: „Ezeknél fogva büszke vagyok nevemet Anglia aristokratiájával egybekapcsolva hallanom. Arra építek, hogy valamennyi osztály érteni fogja kölcsönös függelmét, mellyben egymáshoz áll; hogy valamennyi osztály meg fog győződni azon nagy igazságról, hogy valamennyi, ’s mindegyik egyet­értésében boldogulásában áll az egésznek sze­rencséje, dicsősége, ’s jólléte’s a’­.“ Említettük, mi bosszús rágalommal szólnak a’ whigekről a’ toryk, uj példát mondunk erre a’ következő nyilatkozásában Josua King nevű, több rendű egyházi jövedelmet bíró lelkésznek a’ ehes­ten lakomán: „Olly annyira utálom, úgymond, mind azt, ki az izlandi egyház-kifosztásra sza­vazott, hogy szégyenleném magamat velek, vagy közülök bárme­lyikkel is egy szobában lenni, kivé­­vén két kikötés alatt, tudnillik meg legyen enged­ve kalapomat egész ott­létem alatt fejemen tart­hatnám, nehogy ellopja valaki; azután hogy zse­bemben pénz nélkül mehessek oda, nehogy ki­lopja valaki.“ A’ Standard szinte illy rágalmazó czikkben oda nyilatkozik, hogy az alsóház sza­­badelmű többsége csupa koldusból áll, kik ren­desen helyeiken vannak ott (tudnillik az ülé­sekben) hogy hideg időben fűtött szobában le­hessenek. — Ezen valóban hitvány bosszantá­­sokra a’ Spectator az alsóházi szabadelmü ta­gokat pénztehetségek szerint, osztályozza föl ’s e’ következményt adja . Az alsóház szabadelmü többségének tagjai, számra 320an, többnyire — 307en,— sajátképen a’ pénz-vagy birtok-aris­­tokratiához tartoznak, kik közül 68an lordok vagy nagy földbirtokosok később szülöttei, ’s a’ töb­biek is függetlenül élnek jövedelmeikből. A’ 213 közül pedig 53 gazdag kereskedő, pénzváltó, kézmű-birtokos, 25 ügyvéd, 12 tiszt a’ sereg­nél vagy a’ hajóhadnál, ’s csak 21 nem tarto­zik ezen osztályok közül egyikhez sem, mint dr. Bowring, Roebuck, a’két Ruthven, két Bulwer, ’s többen; de ámbár e’ férfiakat épen vagyono­saknak nem mondhatni, értelmességök által még is igen jelesek, mindazáltal némi részben kisebb ingatlan mezei jószágok birtokosai. „Kitetszik ez osztályozásból, mi alaptalan számítások ’s állí­tások­kal leplezik a’ toryk ügyefogyottságukat.— O'Connellt bizonyos Raphael, izlandi követ arról vádolá, hogy pénzt von el tőle azon ki­kötés mellett, mellynél fogvást a’ parliamenti kö­vetségre őt ajánlani, ’s ha megválasztatása két­ségbe vonatnék, védelmezni is fogja. Az aján­lást O’Connell megtevé, ’s Raphael csakugyan meg is választatott, de választatását a’ parlia­­mentbiztosság félreveté, ’s Raphael most azon panaszkodik, hogy O'Connell őt védelmezni, ’s pedig saját költségin védelmezni nem akarja. A­ közönség feszülten várja O’Connell igazló vála­szát, addig a’ Morning-Chronicle szerint az sül ki a’ dologból, hogy Raphael részrehajló előa­dásából is kitetszik, mikép saját kezei nem tisz­ták az ügyben. — A’ Morning-Chronicle egy új orangepáholy-fölállítást jelent Dublinban, melly­

Next